Page 100 - A kecskeméti példa

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

Denise Bacon búcsúbeszéde
Nemesszeghy Márta
Türelmetlenül vártam első találkozásomra Nemesszeghy Mártával, 1967 októberétől 1968 feb-
ruárjáig. Megmondták nekem, hogy őt kell megismernem, ha Kodály eszméit példaszerűen
akarom átültetni hazámba, az Egyesült Államokba. De sokáig nem találkoztam vele, mert
szívrohama nyugalomra kényszerítette. Sokan beszéltek nekem csodálatos munkájáról, elhi-
vatottságáról és Kodályhoz közeli rokon leikéről. De még így sem voltam felkészülve arra az
egyéniségre, akit találtam, amikor végre személyesen megismerhettem őt.
Engem is elhalmozott azzal az örömmel és lelkesedéssel, amellyel minden új munkatársat
fogadott. Azonnal úgy éreztem, mintha már egész életemben ismertem volna őt. Noha olyan
elfoglalt volt, hogy 3-4 ember munkáját végezte nap mint nap, mindig talált időt arra, hogy
kérdéseimre válaszoljon és segítségemre legyen. Ha látogatók érkeztek az iskolájába, úgy
tűnt, mintha egyetlen gondja a vendégek ellátása és vezetése lett volna. Kellemes felfrissülés
volt az irodájában várakozni az órák közötti szünetben, gyakran rendeztek át órarendet,
adtak külön konzultációkra időt, ha a külföldi zenetanárok erre rászorultak. A látogatók nem
tudták, hogy ilyen „felséges vendéglátás” mögött milyen töméntelen munka húzódik meg és
hogy Márta sok-sok éjszakai órát töltött külön munkával, azért, hogy a vendégekre pazarolt
idejét bepótolja. Azt sem tudták, hogy mindezek mellett a családjának gondja, ellátása és
szellemi irányítása is ráhárult és ebben is helyt tudott állni.
Hitt abban, hogy az emberi jellemek képesek felnőni ahhoz a magas várakozáshoz, amely-
lyel munkatársait és tanítványait fogadta. Hitt az emberi nagyságban. Ha valami rosszul si-
került, széles vállakkal vette át a terheket egyenlő osztozva a gondokban. Türelme és kitartá-
sa legendás volt. Ha egyféleképpen nem érhette el célját, új utakat próbált, még akkor is, ha
mindent elölről kellett kezdenie. Én gyakran türelmetlen és meggondolatlan voltam sietség-
emben, hogy Kodály gondolatait minél előbb átültethessem hazámba, Nemesszeghy Márta
azonban mindig türelemre intett és tanácsa aranyat ért, valódi eredményt hozott.
Talán legnagyszerűbb tulajdonsága volt, hogy minden egyes emberi lénnyel igazán törő-
dött, aki csak kapcsolatba került vele. Amikor Kodály Zoltánnéval Amerikába jött, hogy segít-
sen Erdei Péternek és nekem a Kodály Zenei Nevelési Intézetet megalapítani Wellesleyben,
sok-sok éjszakai órát töltött annak felkutatásával, hogy a zenei nevelési módszerének ameri-
kai adaptálása miképp kerülhetné el az új eszme meggyökereztetésének gyakori hibáit. Ta-
lált időt arra, hogy rendszeresen levelezzen a mi Intézetünk igazgatósági tanácsának tagjai-
val, akik őt valamennyien rendkívüli mértékben tisztelték és tanácsait mindig megfogadták.
Amit Nemesszeghy Márta tett a Kodály-eszmék amerikai megvalósításáért és különösen a
Kodály Zenei Nevelési Intézet létrejöttéért és kialakításáért, azt majd csak évek múltán tud-
juk igazán felmérni. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy nélküle nem jött volna létre a
mi intézetünk. Ha elfáradtam, fenntartott és levett rólam terheket, feladat sosem volt túl ne-
héz számára, sem áthághatatlan akadály. Kimeríthetetlen energiája, ritka humorérzéke és
szikrázó szelleme állandó inspiráció és felfrissülés forrása volt. Energiája és fáradhatatlansá-
ga csodákat művelt, mert olyan feladatokra késztetett másokat, amelyekre maguktól talán
nem mertek volna vállalkozni. Nem emlegette, hogy milyen közel állt Kodályhoz, hanem
életével bizonyította, hogy magáévá tette az eszméit. Egyszerű, szerény, becsületes ember
volt, aki önmagától követelte a legtöbbet.
Dag Hammerskjöld mondta: „Sose nézd a hegy magasságát, amíg fel nem értél a csúcsára;
akkor meglátod, milyen alacsony volt.” Ennek az igazságnak – amelyet életem mottójául
szeretnék tekinteni – Nemesszeghy Márta volt a legmeggyőzőbb példája.
Denise Bacon /Wellesley, Massachusets/

100