Page 60 - A kecskeméti példa

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

Még 1958. október másodikára szeretnék kitérni. Azon az őszön nagy
Bartók-ünnepség volt Magyarországon. Október másodikán került sor a ze-
neakadémiai koncertre, amire egyetlen általános iskolát hívtak meg, ben-
nünket. A műsor Bartók Kánon-jával kezdődött. Kodály tanár úr mellett ül-
tem, s amikor a gyerekek Nemesszeghy Lajos bácsi vezetésével elénekelték a
Kánont, akkor a következőket mondta: „Magyarországon 14 éven aluli gyerekek
még nem énekelték ezt a művet. Vagy ha énekelték, nem tökéletesen.” – Többet
nem mondott, de ez nagyon sokat jelentett…

Ugyanabban az évben történt az is, hogy amikor az első nyolcadik osztá-
lyunk végzett, nagyon sokan szerettek volna zenei iskolában tovább tanulni,
bár nem akartak muzsikusok, vagy zenepedagógusok lenni, csak sajnálták,
hogy abba kell hagyni a zenetanulásukat. Akkor az a gondolat támadt ben-
nünk, hogy milyen jó lenne, ha egy gimnáziumban folytathatnák tanulmá-
nyaikat, de úgy, hogy az ének megmaradjon a többi tárgy tanulása mellett.
A szempont a műveltségszerzés. az örömszerzés volt, nem pedig. hogy zenei
szakpályára készüljenek. A Katona József Gimnáziumban sikerült a hét pár-
huzamos osztály közül egyet énekes osztályként indítani, s abban tizenegy
volt a mi növendékünk.

A tanév végén, 1959 június 9-én eljött Kodály tanár úr is megnézni, hogy
mit csináltak a gimnazisták. Elmondom, hogy mit mondott nekik:
„Amint a villamosvezeték szertefut az országban, mind több és több faluban kigyújt-
va a világosságot árasztó fényt, úgy lesztek ti is kulturális életünk hálózatának vezeté-
kei. Amerre kerültök az életben, magatokkal viszitek a zenei műveltséget, az értékes
zene szeretetét, és munka- helyeiteken, környezetetekben kigyullad a fény, a zenei mű-
veltség fénye. Világosságot árasztva szebbé teszitek majd magatok és mások életét.”

Az ebből az osztályból kikerült néhány gyermek életútját figyelemmel
kísérem Úgy történt, ahogy a tanár úr mondta: van közöttük orvos, aki váro-
sa szimfónikus zenekarában muzsikál, asztalos, aki néptánccsoportban tán-
col, bolti kiszolgáló, aki kórusban énekel, de mondhatnám tovább is, mégha
– sajnos – mindenkiről nincs meg a pontos adatom, hogy hol dolgozik. De
hadd mondjak el egy nagyon szép példát. Egyik legkedvesebb élményem az
volt,, amikor a Zeneakadémián egy koncertet hallgattam, amelyen fellépett a
Debreceni Kodály Kórus is. Az éneklők sorában megpillantottam egyik volt
tanítványunkat, aki első éves orvosnövendék volt. A koncert szünetében
megkérdeztem tőle: „Hogy van neked időd, hogy kórusba járj, hiszen tudom,
hogy a Kodály Kórus karnagya eléggé szigorú, sok próbát tart, és elég kemé-
nyen megköveteli, hogy komolyan dolgozzanak.” A következő volt a válasz:
„Tessék elhinni,, hogy ahogyan testileg szükség van arra, hogy felfrissüljünk

60