Page 78 - A kecskeméti példa

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

Mint említettem, a televíziós társaságok sorra készítették a filmeket Kodály
Zoltán jelenlétében. 1966. május 26-án a magyar TV is megjelent: egyenes
adásban közvetítették a bemutatókat és filmet is készítettek róluk. Lakos
Marika néni, Párdányi Jutka néni és a többiek tanítottak. (Biztosan még
sokan vannak itt köztetek, akik harmadikos – negyedikes elemistaként ott
ültetek és szorongtatok a padban, az iszonyatosan erős Jupiter lámpák fényé-
ben.) A Tanár úr az előcsarnokban válaszolt a feltett kérdésekre, meghallgat-
ta a kórus éneklését, és monitoron végignézte, hogy mi történik a tantermek-
ben, amiket ő közvetlenül nem láthatott. Ebből az alkalomból többek között
azt írta az iskola emlékkönyvébe:

„Most televízión láthatja az ország-világ, hogy mi folyik Kecskeméten. Ez talán
felrázza a tespedők, patópálok, még mindig erős hadát, és utánzásra támad kedvük.”
A filmet saját költségén szinkronizáltatta, hogy 1966-ban az ISME konfe-
renciára kivihessük. Engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy felkért, hogy
az iskola eddigi munkájáról, pedagógiai eredményeiről a világkonferencián
számoljak be.
Az 1966. októberében a párizsi televízió készített egy filmet Kodály tanár
úrral a gyerekek között. Nem volt hajlandó sehol máshol, még Pesten sem
elmenni iskolai felvételre, csak akkor, ha Kecskemétre jöttek le. Több napig
itt forgatott a televízió, s egy napon, október 20-án az ő jelenlétében, sőt rész-
vételével.
Látnokinak érzem akkori bejegyzését az iskola emlékkönyvébe, ami csak
egy rövid mondat:
„Testileg ritkán, de gondolatban gyakran itt.”
Ez volt az utolsó látogatása iskolánkban, amit akkor még nem tudhat-
tunk. Még nem tudtuk, hogy testileg soha többet nem lehet itt, de szeretném
hinni, hogy szellemében mindig itt él!
1967. március 6-án halt meg és március 11-én volt a temetése. Ezen azok
az együttesek vettek részt, amelyeknek személy szerint is, és a munkájukban
is a legtöbb kapcsolódása volt hozzá. Így Vásárhelyi Zoltán a Zeneművészeti
Főiskola kórusával a Székely keservest énekelte megdöbbentően, Andor Ilo-
na néniék az Árva vagyok-ot énekelték, a mi iskolánk kórusa pedig Párdányi
Judit vezetésével két triciniumot, a Búcsút és a Békét.
Azóta minden év március 6-án, az évfordulón az iskola néhány tagból
álló küldöttsége felkeresi Kodály tanár úr sírját. A növendékek mindegyike
egy-egy hóvirágcsokrot hoz az iskolába. Ezeket a hóvirágcsokrokat, mint
a több mint 600-700 gyerek megemlékezését, a küldöttség felviszi Budapest-
re, és szeretném hinni, hogy soha el nem múlóan, a két tricinium minden
évben elhangzik a sírnál.

78