Page 37 - Énekiskolák helyzete
P. 37

Ének-zenei általános iskolák, Ének-zene tagozatos általános iskolák
               És az Énekórák helye a hazai közoktatásban – fÉnyben És árnyÉkban

             Még az egyik hétvégi napomat is a zenének áldozom, hiszen szomba-
             ton reggel 8-tól tartja próbáit a Hubay Vonószenekar, amelyen én is
             részt veszek. Bár kezdetben kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, ma még-
             is megértem, hogy mi vezérli a sok fiatalt, hogy a hét vége e korai
             idõpontját ne alvással töltse. Meg persze a gyönyörûséges barcelonai
             utazás is nagymértékben hozzájárult rajongásom hevéhez. És ezek a
             programok  csak  az  állandó  életritmusomba  bevett  pillanatok.  Nem
             szólnak az itthoni (sokszor órákon keresztül tartó) gyakorlásokról –
             mind táncos, mind csellós, mind ének szempontjából. Sajnos ezek az
             órák a kötelezõ iskolai dolgok miatt, az érettségi felé közeledve folya-
             matosan csökkenni fognak…
           6.) a.  A Räddás kóruspróbák alatt tanultam meg koncentrálni. Ez segített
             a késõbbiekben,(a gimnáziumban) a tanulásban. Tudom, hogy „mu-
             száj”, tehát leülök mellé, és megtanulom. A kóruspróbákon is ez volt:
             eleinte valami hamis hangzavar, késõbb rengeteg munka, de megérte,
             amikor a koncerteken a tapsot hallgattuk pirulva.
           b. Családi ünnep soha se múlhatott el zene (ill. énekszó) nélkül. A hú-
             gommal kis duókat énekeltünk, kis kamaradalokat komponáltunk
             elõbb csellóra és furulyára, majd és néha gitárra és furulyára, bár gitá-
             rozni soha nem tanultam tanárnál.
           c. Talán annyiban, hogy néha környezetem idegeire megyek az állandó
             dúdolga tá sommal, nem tehetek róla, ez hozzám tartozik.
           7.) Én az egész környezet nyugodtságára, kedvességére, mosolygósságára
             emlékszem. Tudatosan neveltek minket a zene szeretete és megisme-
             rése felé. Az erõszak teljesen hiányzott a tanárok felfogásából. Sose volt
             semmi kötelezõ, csak erõsen ajánlott.
             Koncertekre, színházba vittek bennünket minden hónapban. Az isko-
             lai ünnepélyeken is fontos szerepet játszott a zene: a többszólamban,
             mindenki által énekelt Himnusz és Szózat például.
           8.) Edit néni halála volt az egyetlen negatív élményem a Räddában (meg
             az, hogy Gombócnak csúfoltak elsõben az osztálytársaim, de errõl nem
             az iskola tehetett). Az õ temetésekor énekelt madrigált máig nem tu-
             dom száraz szemmel elénekelni, vagy meghallgatni. 8-os voltam, ami-
             kor az akkor énektanár Juhász Krisztina néni megpróbált minket rábe-
             szélni, hogy a ballagásunkkor ugyanazt a dalt énekeljük, – kõkemény
             falba ütközött.
           9.) Szerintem  összeszedettebb,  alkalmazkodóbb  vagyok,  mint  néhány
             osztálytársam a gimnáziumban, több bennem a rugalmasság, a türe-
             lem. Ezt egyébként régi Räddás osztálytársaimon is érzékelem, mert
             van négy nagyon jó barátom (három fiú és egy lány), akikkel a ballagás
             óta is rendszeresen találkozunk, és sokat beszélgetünk.

                                                                         37
   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42