Page 50 - A kecskeméti példa

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

gyerekek is alkalmasak és képesek arra. Miért ne részesülhetnének ilyen műélvezet-
ben, hogy már általános iskolás korukban ezzel foglalkoznak. Inkább a főiskola
tantervét és tananyagát kell megváltoztatni! Ha ezek a gyerekek felnőnek, s eljutnak
oda, hogy főiskolások lesznek, ott is méltó anyagot lehet bevezetni. Nem kell a 333-
nál meg az Ötfokú I-nél és II-nél kezdeni, mint az akkori pedagógusképző főiskolán
kezdték.”

Volt egy türelmetlen felszólaló is, aki azt mondta „No, de mikor lesz a
népé ez a műveltség, ha csak hat ilyen iskola van az országban?” (Akkor még
csak hat énekes iskola volt, ha jól emlékszem) „Szaporítani kellene a számukat.
Voltaképpen minden városba kellene ilyen iskola.”
A Tanár úr erre azt mondta, – s én úgy érzem, hogy nektek is szól, azért
mondom el –, hogy „a türelmetlenség sose vezet célhoz. Először is: nincs annyi
szaktanár, aki erre alkalmas lenne, a tanárok lassabban nőnek, mint a gyerekek.
Másodszor: addig úgy sem lesz ez tömegigény, amíg majd ezekből a gyermekekből
akik itt ülnek, nem lesznek párttitkárok, tanácselnökök, miniszterek.” – Várjuk hát,
hogy belőletek legyenek!

1957. decemberében, amikor 75. születésnapját hangversennyel ünnepel-
tük, a következőket mondta az egész (a Katona József Színházban rendezett
hangverseny) közönségének:
„Van itt egy iskola, amely úgy működik, már mintha magam is itt éltem volna s
tettleg segítettem volna létrejöttén. Ez az iskola, és ami ebből kinő, ez még lehet
olyasmi, ami Kecskemétnek a hírnevét szellemi téren is kiemeli. Mert mi fog kinőni
ebből a kis iskolából a messzi jövő távlatában? Semmi egyéb, mint amit annyira hi-
ányolunk: a magyar zenekultúra, pontosabban szólva a magyar zenekultúra fo-
gyasztóközönsége. Mert hiába írnak itten szép műveket, ha nincs itthon, aki érteni
és élvezni tudná. Az iskolából és az azt megtöltő ifjúságból lesz majd – talán nem is
olyan távoli jövőben – az a népréteg, amely Kecskemétnek a szellemi jelentőségét
fogja kiemelni, és a különböző nagyszerű ehető és iható termékei mellett szellemi
területre is át fog nyúlni.”
Ez akkor jóslásnak tűnt, és higgyétek el, többen mosolyogtak rajta, mint
ahányan komolyan vették. De azóta megvalósult…
Ezután a fent idézett kodályi mondás után még többen haragudtak az is-
kolára, és minél többen kívánták, hogy ezt meg kell szüntetni, mert ez egy
hóbort, hogy minden gyerek énekeljen! Miért énekeljen minden gyerek?
Inkább számoljon, vagy csináljon mást…
Nos, az iskola megszüntetése iránti szándék olyan erős volt, hogy 1958.
tavaszán hat héten keresztül a megye összes szakfelügyelőjét elküldték az
iskolába. Minden órán szakfelügyelő ellenőrizte a gyerek tudását. Nem a ta-
nár tanítását, hanem: mit tudnak a gyerekek?! A legkirívóbb esetet fogom

50