Page 45 - A kecskeméti példa

A kecskeméti példA

számoljon be tapasztalatairól, amit a naponta éneklő gyerekek tanításában és
egyéb iskolákban szerzett (tudniillik Erzsike néni tanyán is, falun is, város-
ban is tanított, összevont osztályú iskolában is dolgozott, tehát bő tapasztala-
ta volt. Azonkívül mint bázis-nevelő a közismereti tárgyak tanításában a ta-
nítók továbbképzésével is foglalkozott) Az énekes többletórák hatásáról kel-
lett beszámolnia, arról, mit tapasztalt, mennyivel könnyebb vagy jobb az
ezekkel a gyerekekkel történő foglalkozás.

Azután néptáncot is kért Tanár úr. Ez akkor még csak a kecskeméti is-
kolában szerepelt tantárgyként. Külön színfoltja volt a bemutatónak – ami-
ben nagyon szegény az iskolánk már majd tíz esztendeje – a 9-11 évesek
vonószenekara. Ez a kis zenekar remekül muzsikált két- és több szólam-
ban. Nemesszeghy Lajos bácsi névre szólóan írta a szólamokat (…) Úgy
hangszerelte a darabokat, hogy ki milyen fokon volt, olyan nehézségű szó-
lamot kapott. Nagyon szép volt az iskola vonós együttesének a hangzása,
ami azt mutatta, hogy viszonylag minimális technikai fokon is szépen tud-
nak muzsikálni azok a gyerekek, akik énekelnek. (Weiner Leo: Rókatánc
című művét játszotta a kis együttes – a Szerkesztő kiegészítése.)

A bemutató tanításon részt vettek a hivatalos szervek képviselői és olyan
zeneszerzők, mint Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán és így tovább. Kodály
Zoltán azzal zárta be a szakmai bemutatót, hogy felkérte az Oktatásügyi Mi-
nisztériumot, hogy állítson fel a következő években minél több zenei általá-
nos iskolát a kecskeméti példára. Falun és városon egyaránt érteni és élvezni
szeretnék az emberek a zeneműveket. Akik nem, azok nem is tudják, meny-
nyivel szegényebbek és mit vesztenek el. De ehhez a zenei analfabétizmus
felszámolásával vezet csak az út, amire ez az iskola példát mutatott. Tehát
megtanítani írni, olvasni az embereket….Elképzelhető ugyan irodalmi mű-
veltség is szájhagyományok útján. A nagymama elmond az unkának egy me-
sét, azután egy verset – és az unoka élvezi és megtanulja így is, hallás után.
De mennyivel más az, ha ismerem a betűt, ha én is tudok olvasni, és ha le
tudom írni a gondolataimat. A zenei gondolataimat is, vagy egy dallamot,
amit mástól hallok. Ehhez persze írni-olvasni kell.
A zenei írás-olvasáshoz az éneklésen keresztül vezet az út mindenki szá-
mára, mert hangszerjátékra nem alkalmas mindenki. Nem is tudja megvásá-
rolni mindenki a hangszert még ma sem, nemhogy abban az időben és ré-
gebben. Énekelni azonban mindenki megtanulhat, még az úgynevezett botfülűek is.
(Ismertek magatok között is olyant, aki első-második osztályban még egy
hangon „morgott”, aztán negyedik osztályban már nem lehetett tudni, ki is
volt az a „morgós”, mert olyan szépen énekelt. Csak foglalkozni kell velük, és
őnekik is foglalkozni kell az énekléssel.)

45