Page 48 - A kecskeméti példa

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

Népújság 292. sz. (1955. dec. 9.) p. [1.]

Öt éves volt az iskola 1955-ben. A decemberi bemutató tanításokon és az
ünnepi hangversenyen is részt vett Kodály tanár úr. Sőt, a délelőtti tanítást
követő szakmai megbeszélést is ő vezette.
A bemutató órán az ötödikesek nagyon szépen énekeltek, például a Berta-
lotti-solfeggiókból is többet.

Az egyik vendég tanár azt mondta a megbeszélésen, hogy „nem helyes.
hogy ezek a gyerekek már Bertalottit énekelnek! Mi lesz velük a főiskolán? Mi
ezt a főiskolán énekeltük! Hát addigra mit fognak énekelni, ha mindent meg-
tanulnak az általános iskolában! Ez túlterhelés!” – Erre Kodály tanár úr azt
válaszolta:
„Ha túlterhelés lenne, akkor küszködve énekelték volna. Ezek a gyerekek azon-
ban könnyedén és szépen énekelték, nem volt nekik nehéz!”
Aztán figyelmeztette a felszólalót, hogy „ne essen abba a hibába, amibe
nagyon sok ember, hogy a könyvnek az előszavát csak akkor olvassa el, amikor már
befejezte a könyvet, vagy még akkor sem. Mert, ha a felszóló olvasta volna a Berta-
lotti-kötet előszavát, akkor azt is tudná, hogy Bertalotti kétszáz évvel ezelőtt ezeket
solfeggiókat a bolognai általános iskolásoknak írta. Ha akkor az olaszok általános
iskolás korukban képesek voltak ilyesmit énekelni, miért ne lehetnének a magyar

48