Page 43 - A kecskeméti példa

A kecskeméti példA

Kodály Zoltán lelkes hírvivője volt munkánknak. Ezt magam is megta-
pasztalhattam Szegeden 1953. május 30-án, az Éneklő Ifjúság napján. Részt
vettem azon az ünnepségen, amit a város vezetői tartottak, Nagyon boldogan
számoltak be arról Kodály Zoltánnak, hogy pedagóguslakásokat fognak épí-
teni a konzervatórium és a zeneiskola mellé. Óriási nagy modern épület lesz,
központi fűtéssel. Együtt lesz konzervatórium, zeneiskola – egész zenepalota
lesz! Amikor nagy lelkesen befejezte a mondandóját, aki ismertette a terve-
ket, megszólalt Kodály:
„Kultúrát akarnak?” – „Igen, természetes, hogy kultúrát akarunk! –
válaszolták. – „Akkor nem a palota az első, hanem az olyan kunyhó, amilyen
Kecskeméten az Erkel utcában van. Menjenek el, nézzék meg. Néha a palota is kong
az ürességtől, és néha a kunyhó is nagyon meleg, mert tartalmas élet van benne.”
És akkor kimondhatatlanul büszke voltam, el sem tudom mondani. Nem
is csak büszke, hanem boldog is, hogy a Tanár úr annyira megérezte abban a
kis „putriban”, amiben mi akkor dolgoztunk, az élet melegét. Akkor még
naivan azt gondoltam, ez nagy dolog. pedig természetes volt nála: minden-
ben az az első pillanatban felfogta, megérezte a lényeget, amit kívülről mások
nem is igen láthattak.
Már abban az időben is felmerült egy gondolat itt Kecskeméten, ami azó-
ta országszerte és külföldön is felvetődött több pedagógusban és nem peda-
gógus tanügyi vezetőben. Az tudniillik, hogy vajon, ha ilyen sokat énekelnek
meg táncolnak és muzsikálnak a gyerekek, jut elég idő a többi tárgyra? Nem
foglaljuk-e el az idejüket túlságosan, és ezáltal nem kerülnek-e hátrányba, s
nem fognak-e így kevesebbet tudni sokmindenben. Ehhez is Kodályt idé-
zem, s ez a gondolat jól kiegészíti a korábban hallottakat.
„A zenével nemcsak zenét tanulunk. Hogy az ének felszabadít, félénkségből ki-
gyógyít, koncentrál, testi-lelki diszpozición javít, munkára kedvet csinál, alkalma-
sabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat, hogy egész embert mozgat, nem csak
egy-egy részét, megszeretteti az iskolát, fejleszti a közösségi érzést, kifejleszti a csírá-
jában minden emberben benne levő zenei érzéket, ezzel megadja a zenei műveltség
alapját, amivel színesebbé teszi az életet.”
Régóta tudjuk és már pszichológiai felmérések bizonyítják, hogy ezek a
gyerekek nem okosabbak, mint a többi gyerek, aki nem énekel naponta tuda-
tosan és tervszerűen, de könnyebben, gyorsabban és többet tanulnak. Ezáltal
memória készségük, logikus gondolkodási készségük, a figyelem-koncentráci-
ójuk, s szókincsük és kifejezőkészségük, mindezek sokkal jobban fejlődnek,
és méghozzá hatványozottan, évről évre jobban, és ez az amiért és amivel
könnyebben, gyorsabban és jobban tudnak más ismeretanyagot is elsajátítani.
(Megint egy olyan terület, amiről előadásokat lehet és kell tartani, de van
írásos anyag is, amely hozzáférhető az érdeklődőknek, pedagógus pályára
készülő gimnazistáknak is.)

43