Page 22 - Énekiskolák helyzete
P. 22

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

          A beérkezett levelek között olvashattam  egykori osztálytársam,
          Dr. H-né P. Piroska levelét is, akinek sorai szemléletesen idézik fel zeneóvodai
          emlékeit és az élményekben gazdag iskolai éveinket.

          „Az élet nehézségein is könnyebb átjutni, ha a zene segít.”

          Anyukámnak szép szoprán hangja volt, szeretett énekelni, és amikor megala-
          kult a Kodály Kórus Kecskeméten a háború után, õ is jelentkezett. A kórust
          elõször Vásárhelyi Zoltán, majd Nemesszeghy Lajos vezette. Így anyukám az
          elsõk között szerzett tudomást a létesítendõ zenei óvodáról és iskoláról. Mi
          öcsémmel ekkor voltunk óvodáskorúak, én ötévesen szívesen mentem, de
          öcsém nem, így otthon maradt még.
             Az óvoda nagy élmény volt számomra. Nem voltunk sokan, csak néhá-
          nyan lettünk kiválasztva. Márta néni a Tanítóképzõben helyet kapva a ze-
          neóvodához – tele volt ötletekkel, ambícióval. A hallásgyakorlatok, ritmus-
          mozgások, egyszerû hangszerek megismertetése és a szolmizáció alapfokú
          elsajátítása volt a képzés alapja és a napi 4 órás foglalkozások elemei. Ezalatt
          nemcsak  mi  kicsik  tanultunk,  hanem  bõvültek,  gazdagodtak  Márta  néni
          módszerei is, óráról órára, napról-napra változott, fejlõdött a foglalkozások
          menete, módja, a felhasznált játékok, hangszerek.

             Nem tudom honnan, mozgatható babák is voltak, akkorák, mint mi gye-
          rekek. Ez a 7 törpe mindegyik más szolmizációs jelet mutatott. A dó-mi-szó
          babák csoportban ültek és együtt énekeltek … A hangközöket is a segítsé-
          gükkel tanultuk, hol kicsit léptek, hol nagyot, ilyenkor mi közéjük ültünk.
             Óvodai foglalkozásaink mindig csak délelõtt voltak. Kis szobákban, ahol
          körben ültünk rendszerint a hangszereink, pl.: pán-síp, ki voltak rakva. Em-
          lékszem május elsejei felvonulásunkra is: virággal díszített szamaras kordén
          vonultunk mi, kis zeneóvodások.
             Másfél év múlva kerültünk iskolába. Akinek kezdetben nem adatott meg
          a tiszta éneklés képessége, az sem volt akadálya az ének-zenei általánosba
          kerülésének.
             Jó közegbe kerültek, a kevésbé jó hallásúak meghallották, milyen a tiszta
          éneklés, (így VIII. osztályra mindenkiben kialakult a tiszta éneklés tudománya).
             Az általános iskola légköre már más volt, de számomra óriási hatása volt
          egész gondolkodásomra, szellemi fejlõdésemre. Megszoktam a mások elõtt
          való szereplést, hiszen már kezdettõl sok helyre mentünk szerepelni, a város
          kíváncsi volt az új iskola tanulóinak produkcióira. Nemcsak a színházban,
          de a környékbeli falvakban is vártak bennünket – pl.: nyitott szérûben is sze-

          22
   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27