Page 68 - Psalmus Humanus Napok konferencia

SzÕnyi ErzSébEt

A középiskola után részemrõl a Zeneakadémia következett, elõbb a kö-
zépiskolai énektanárképzõ, majd párhuzamosan zeneszerzés és a zongora
fõtanszak. Három indexem a negyvenes évek szinte valamennyi zenei nagy-
ságának aláírását tartalmazza:
Bárdos Lajos – népzene, zeneelmélet,
Vásárhelyi Zoltán – hegedû, karvezetés,
Werner Alajos – énekgyakorlat, gregorián,
Forrai Miklós – szolfézs,
Kókai Rezsõ – pedagógia, esztétika,
Perényi László – tanítási módszertan,
Csóka Béla – magánének,
Thoma József – zongora,
Rajter Lajos – partitura olvasás,
Karvaly Viktor – gyakorlati tanítás,
Bartha Dénes – zenetörténet,
Zalánfy Aladár – orgona,
Országh Tivadar – hegedû,
Viski János – zeneszerzés,
Harmat Artúr – ellenponttan,
Ádám Jenõ – karének,
Kodály Zoltán – népzene,
Szabolcsi Bence – magyar zenetörténet,
Ferencsik János – vezénylési gyakorlat,
Szegedi Ernõ – zongora,
Weiner Leó – kamarazene,
s a két fõigazgató aláírása az indexben:
Dohnányi Ernõ majd Zathureczky Ede

1947-ben megpályáztam a francia állami ösztöndíjat, hogy zeneszerzés
tanszakra a párisi konzervatóriumra kerüljek. Ott fõtárgy tanárom Tony
Aubin volt, akkor neves zeneszerzõ és karmester, kötelezõ tárgyként Olivier
Messiaen-hez jártunk esztétikai és analízis órákra, de Kodály kívánságára
beíratkoztam Nadja Boulanger-hez is zongora-kísérés tanszakra /Accom-
pagnement au piano/.
Ez a studium azonban több volt nevénél, mert a zongorakíséreten kívül
általános zenei gyakorlatot tartalmazott: lapról játszást, partitura olvasást,
transzponálást, rögtönzést, új mûvek megismerését – fõleg Stravinskyét,

68