Page 69 - Psalmus Humanus Napok konferencia

élEtPálya a zEnEi nEvEléS Szolgálatában

akihez tanárunkat szoros barátság fûzte, egyben Sulima Stravinsky kereszt-
anyja volt. Konzervatóriumi óráim mellett minden idõmet – ugyancsak
Kodály javaslatára – a francia szolfézs tanulmányozására fordítottam. A Pá-
risban szerzett tapasztalatok is tükrözõdnek a Kodály unszolására megírt
„A zenei írás-olvasás módszertana” c. 1953-ban befejezett háromkötetes
könyvemben.
Tanítani friss középiskolai énektanári diplomával már 1945-ben elkezd-
tem, nagy örömömre éppen abban a Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban,
ahová 8 évig mint tanuló jártam. Az 1945/46. tanév jelentõs esemény lett az
életemben: a Zeneakadémián Kodály Zoltán javaslatára helyette – mert õ
vidéken tartózkodott – népzenét tanítottam, a növendékeket aztán a tanév
végén õ maga vizsgáztatta le. De tanítottam a Jázmin utcai fiú polgáriban, a
Vályi-úti elemiben, a Zeneakadémia óvodás és kisiskolás korúak elõképzõ-
jében, a kivételes tehetségek szolfézsóráin, a fúvós és a zeneszerzés tansza-ko-
kon, s végül a középiskolai énektanárképzõn, ahol elõször gyakorlati taní-
tást vezettem, majd szolfézst és a szolfézs módszertant tanítottam, s 20 évig
a középiskolai énektanárképzõ és karvezetõképzõ tanszakot vezettem.
Mindez 1945-81-ig tartott.
Párisból való visszatérésem után csak 1959-ben, 11 évvel késõbb jutot-
tam ki újra Nyugatra. Ekkor kezdõdött kapcsolatom a zenei nevelés nemzet-
közi szervezetével, mely késõbb olyan jelentõs fordulatot hozott a magyar
zeneoktatás külföldi elismertségében. A Kalandozások kora tehát ekkor
kezdõdött. Habár errõl ez idõszakról a Gondolat Kiadónál 1979-ben megje-
lent „Utazások öt kontinensen a zene szolgálatában” címû könyvemben beszá-
moltam, de az rég volt, hol volt már az a könyv, elfogyott, újra nem adták ki,
talán egy kis ízelítõt ad belõle a következõ szûkszavú felsorolás.
Mindenek elõtt el kell mondanom, hogy az utazások egy-két kivétellel,
amikor is állami kulturális rendezvény keretében utaztam, mindig külsõ
meghívások alapján történtek, az úti okmányokat a Mûvelõdési Minisztéri-
um állította ki, az útiköltséget vagy vállalta, vagy nem, ez utóbbi esetben a
meghívók küldték a jegyeket. Zsebpénzrõl, napidíjról szó sem volt! Ez hoz-
zám hasonlóan sok magyar „kiküldött” megélte akkor, rászorulva a meghívó
pénztárcájára.
Szerencsére ez a helyzet az akkoriban vasfüggöny mögül jöttek esetében
olyannyira közismert volt, hogy nem tûnt koldulásnak. Összegezve: a ma-
gyar zeneoktatás külföldi propagálását nem a magyar állam finaszírozta, ha-
nem a külföldi meghívók. Ez egyértelmûvé tette a mi módszerünk értékeit.

69