Page 48 - Kodály zenepadagógiai öröksége
P. 48

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

             Azoknál, akik a három év során legalább heti két és fél órát gyakoroltak, a már
          említett „kérgestest” 25 százalékos növekedését mutatott. Nem jelentkezett viszont
          ilyen hatás a kevesebbet gyakorlóknál, s azoknál sem, akik abbahagyták a zenélést.”

          Ez a tudományos megállapítás alátámasztja a kodályi-zenepedagógia al-
          kalmazásának időigényességét, hogy a zenetanulástól várható eredmé-
          nyek csak megfelelő időráfordítással valósulnak meg!

          Folytassuk tovább Csépe Valéria professzor asszony értékes tudományos ma-
          gyarázatát, az ő kifejezésével élve: az Agyfényesítő zenéről:
             „Az idegtudományi adatok azt mutatják, hogy a zenei tréning hatására felgyor-
          sul  a  gyermekek  hallása,  érzékenysége  a  finom  akusztikai  eltérésekre.  Egyetlen
          olyan adat sincs viszont, ami egyértelműen bizonyítaná, hogy az intelligencia fejlő-
          désével is így történne. Más a helyzet a kreativitással. A már említett Barkóczi–Pléh
          vizsgálatokban  a  kecskeméti  Kodály-iskola  tanulóit  hasonlították  össze  a  nem
          Kodály-módszerrel  tanulókkal.  A  zenei  nevelés  fejlesztő  hatása  a  kreativitás
          – a pszichológiában éppen kettejük egyre jobban elterjedő módszereivel vizsgált –
          mutatóiban vált egyértelműen mérhetővé. A „Kodály-gyerekek” gondolkodásának
          folyékonysága, hajlékonysága és eredetisége ugyanis jelentősen változott. Harminc
          évvel később Sulyán Andrea pszichológus kreativitás-vizsgálata ismét azt találta,
          hogy a Kodály-módszerrel, emelt óraszámban éneket tanuló hatodik osztályos gyer-
          mekek nem okosabbak, ám sokkal kreatívabbak, mint a „normál” tanrendű osztá-
          lyokba járó, azaz igencsak keveset vagy alig éneklő társaik.
             A zene és az agy kapcsolatáról szóló sok száz idegtudományi szakcikkből önké-
          nyesen itt kiemelt adatok mind azt sugallják, hogy az ének, a zene meghatározó
          része kellene, hogy legyen a gyermekkornak.
             A zene azonban nem csupán egyfajta „agyfényesítő”. Erőteljesen hat az érzel-
          mekre, a mozgásfejlődésre, az ének mintegy „húzza” a nyelvi fejlődést. Az együtté-
          neklés, az énekkel, mozgással kísért ringatók, döcögtetők az anya-gyerek kapcsolat-
          nak is legalább olyan jót tesznek, mint a közös játék s az esti mese…
                        (forrás: Csépe Valéria – Mindennapi Pszichológia / 2010.02.)

          Utóirat:
          Szerencsés véletlen, hogy Egyesületünk is meghívást kapott arra Nádasdy
          Akadémia által szervezett „Egészség és Művészet” elnevezésű szimpóziumra,
          ahol Sulyán Andrea (Barkócz Ilona pszichológus professzor asszony korábbi
          tanítványa) beszámolt a kutatási eredményeiről. Sulyán Andrea előadásának
          különleges jelentőséget az ad, hogy kutatási eredményeivel megerősítette és
          alátámasztotta a 30 évvel korábbi – a máig legnagyobb léptékű – Barkóczi
          Ilona – Pléch Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizs-
          gálatának megállapításait.

          48
   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53