Page 41 - A kecskeméti példa

A kecskeméti példA

versenyen. Mondanom sem kell, hogy számtalan óra helyett is énekeltünk,
készültünk a műsorra. Igaz, nagyszerű volt a fellépés, a biciniumokat, káno-
nokat nagyszerűen énekelték a gyerekek. Nagyon szép volt, hogy a Ko-
dály-feldolgozta gyermekjátékokat két szólamban énekelve és koreográfiával
adták elő. Nagyon örült ezeknek is a Tanár úr. Én mégis féltem, mert másnap
jött az énekórára….Nem volt alkalom arra se, hogy a tanítónőket értesítsem,
mert este 10 óra volt, amikor megtudtam, hogy másnap odajön a Tanár úr az
iskolába. Gondoltam, hogy bejön egy énekórára, s ezt az énekórát nekem kell
megtartani, mert most már kit állítok oda, hogy tanítson, amikor ilyen várat-
lanul éppen Kodály jön az iskolába.

Másnap aztán a Tanár úr reggel 8-tól pontosan fél kettőig ott volt az isko-
lában. Minden osztályt meglátogatott és mindenütt meghallgatott egy-egy
órát, sőt ő maga is tanított. Próbált a gyerekekkel ritmust, lapról éneklést és
így tovább.
A harmadik osztályban amikor egy biciniumot énekeltünk és négy gye-
rek hajolt egy kotta fölé, megkérdezte: „Miért négyen néznek egy kottába? Ez
egészségtelen, ferde lesz a gerincük. – „Mert nincs kottánk” – mondtam. –„ Hát
miért nincs kotta?” „Mert erre nem kapunk pénz” –„ Az Ötfokúból is énekeltek,
a 333-bó is, abból mindenkinek külön volt. Arra van pénz?” Azt feleltem: „Azt úgy
másolgatjuk.” (S így is volt, Szabó Erzsike nénivel ketten írtuk az összes gye-
reknek az Ötfokút, a 333-t, mindig azokat a gyakorlatokat, amelyek éppen
soron voltak, mert hiszen akkor vásárolni nem tudtunk.
A tanár úr elutazott, és négy napon belül hatalmas csomagot kaptunk.
saját kezű címzéssel kívül a borítékon, de egy sor se mellékelve! Kottákat
küldött: ötven darab 333, Bicinia Hungarica és mások.
Ezeket a kis epizódokat azért mondom el, mert gondolom, hogy sokat
megéreztek belőlük Kodályról s az akkori időkről.
Az iskolánkban tett váratlan látogatásról hazatérve írt a művelődésügyi
miniszternek, Darvas Józsefnek. Leírta a tapasztalatait és kérte ilyen iskolák
szervezését. Ez a szervezés nem történt meg a minisztérium részéről, de Kodály,
amerre csak meghívták, egy-egy koncertre, egy-egy éneklő ifjúsági napra,
mindenhol elmondta, hogyha igazán zenekultúrát akarunk adni ebben az
országban, és azt akarjuk, hogy ne csak kiváltságosok joga legyen a muzsiká-
val élni, akkor ilyen énekes iskolákat kel szervezni szerte az országban. Töb-
bek között elmondta ezt 1953 májusában Veszprémben is. S nyáron már a
művelődési osztályvezető és Nagy Lídia eljöttek Kecskemétre, hogy megnéz-
zék az iskolánkat. Szeptemberben már el is indították az első osztályt.
Aztán 1954-ben Bors Irma szervezett énekes osztályokat, és így tovább,
mindig több városban alapítottak ének-zenei iskolákat. Ma már (1972-ben)
133 ilyen iskola van.

41