Page 72 - A kecskeméti példa
P. 72

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület




             közben pillantásom sokszor odatévedt a falra, ahol egy nemrég levett
             képnek a helye rajzolódott ki. A család zavartan mentegetõzött. Gyere-
             künk kérésére került le a kép – mert ha jövök – mi lesz, ha giccset látok
             a falon? (Meg kell jegyeznem, bármilyen kínos is volt az a néhány perc,
             a gyereknek volt igaza.) Piaci giccsárusoknál figyeltük meg a gombolya-
             got görgetõ cicák képét és természetesen a látottakat megbeszéltük. Ide
             kívánkozik mégy egy gondolat. Több szülõ kérte, hogy tanítsam meg,
             vagy legalább mondjam el nekik, hogyan játsszunk a különbözõ, kedvelt
             szellemi játékokat? Szívesen bevezetnék a családnak pihenési, szórakozási
             programjába!
               Mindaz, amirõl írtam, nem egyéb, mint egy nagy körforgás: „Biztosí-
             téka a folyamatosságnak.”
               Gyerekeink tehát gazdag lehetõségekkel indulnak, hogy a mûvészetek-
             kel szoros kapcsolatba kerüljenek.
               Szóbeli kiegészítéssel:
               Ezt a mûvészetekkel kapcsolatos nevelési módszert a 80-s években –
             a járási szakfelügyelõ kérésére – kipróbáltam falusi, többségében cigány
             tanulókból, hátrányos helyzetû gyerekekbõl álló közösségben is. Három
             különféle korú, összetételû osztályban dolgoztunk így a gyerekekkel.
             Nem olyan teljességében élvezték a látottakat, hallottakat, mint pl.: a
             zenei általános iskolás kis tanítványaim, de a környezetükben lévõ többi
             osztályhoz és magukhoz képest teljesen hatással volt rájuk a komplex
             mûvészeti nevelés.

               Az alábbi emlékkönyvbe írók valamennyien 10 éves gyermekek.
               Az alsó tagozat befejezésekor az alábbi sorokkal köszönték meg nap-
             közis tanárnõjük – Rajz Istvánné, Éva néni – fáradozását.



                                     Rajz Éva néni
                                napközis emlékkönyvébõl
             ...„Nehéz szívvel válok el attól a csoporttól, amelyben annyi szeretetet
             kaptam… Sok mindenre megtanított bennünket: bábkészítésre, dísztár-
             gyak készítésére, és nem  utolsó sorban megtanultuk az egymás iránti
             szeretetet, megbecsülést.
               Soha nem felejtem el azt az együttérzést, amit Éva néni tanúsított a
             csoporttal szemben. Sok szép emlék fûz az együtt töltött idõhöz.
                                                               V. Krisztina






          72
   67   68   69   70   71   72   73   74   75   76   77