Page 67 - A kecskeméti példa
P. 67

A kecskeméti példA

         dezte, szabad-e valamit fölírni a táblára. Tehát megint nem hitték, amit az
         órán láttak, hogy lapról olvasnak a gyerekek. A szovjet professzor az ötödike-
         sek énekóráján fölírt a táblára egy olyan orosz népdalt, amit még sehol nem
         közölt, így biztos volt benne, hogy a tanár sem ismerheti. Amikor az egész
         osztály elénekelte kifogástalanul, megkérdezte: „egy gyerek is el tudná éne-
         kelni?  Az  énektanárnő,  Kati  néni  azt  mondta:  „tessék  rábökni  valakire!”
         A professzor akkor kiválasztott valakit, és a gyerek kifogástalanul szolmizálta
         a dalt.


            Akkor elhitték…Közben nemcsak Kati néni, én is izgultam, hogy olyan
         gyerekre mutasson a vendég, aki jól csinálja. Végül is szinte mágnes vozotta
         az ujjait, hogy ügyes gyereket válasszon ki. (…)
            Az 1964-65-ös iskolaévben osztrák, nyugat-német és más társaságok jöt-
         tek megnézni az iskolát és felvételeket készítettek. Hogy miért éppen itt,
         ebben az iskolában? Egyrészt terjedtek a hírek, amelyeket az ISME-konfe-
         rencia és a népzenei konferencia résztvevői vittek szerte a világba. Azonkí-
         vül az is közrejátszott, hogy ha a Tanár urat megkereste egy-egy külföldi
         zenepedagógus vagy zenetudós azzal, hogy már nagyon sok mindent hallott
         a rendkívüli magyar eredményekről, és kérte, hogy menjen el vele egy isko-
         lába, Tanár úr mindig azt mondta, hogy igen, ha van annyi ideje, hogy le-
         utazzanak Kecskemétre.
            Az egész iskolát szerette tehát, a néptánccal, a hangszeroktatással, mert
         úgy látta, hogy az egész iskola a nevelés centrumába tette a zenét, s tulajdon-
         képpen ez volt az ő elképzelése.
            Nagyon sok hibánk volt? Volt is, van is! Bizonyára ti is tudnátok mondani
         olyasmit, amit jobban tudnátok csinálni, ha ti lennétek az igazgatók. Jó is
         lenne talán, ha néha ti diákok adnátok tanácsot, hogyan lehetne jobban csi-
         nálni, hogy a zene túlterhelés nélkül legyen a középpontban. Kodály tanár úr
         erről azt mondta: „A túlterhelés csak a tanárra értendő, az csak dolgozzon sokat,
         de a gyerek azt ne érezze! A gyerek csak örömöt érezzen, az énekórán, mert akkor
         jó az énektanítás! Ha Ti egyszer úgy tudtok tanácsot adni, hogy még nagyobb
         öröm legyen számotokra a zene, akkor szívesen fogadjuk, ha nekünk még
         több munkát jelent majd…













                                                                         67
   62   63   64   65   66   67   68   69   70   71   72