Page 71 - A kecskeméti példa
P. 71

A kecskeméti példA





                gyerekek rendszerezni tudnak diaképeket, reprodukciókat. (Például:
                nagy mesterek festették; Csatajelenetek, vagy Magyar tájak, Magyar
                emberek, stb.)
              3. Szabadfoglalkozásokon, öntevékeny megnyilatkozások alkalmával
                játszótársként kell szerepelnie a nevelõnek. Dícsérettel jutalmazni
                azokat, akik már tovább tudnak adni a befogadott élményekbõl és
                megoldható feladatokkal önbizalmat adnak a gátlásos gyerekeknek
                is. Például: zenedominó, hangszeres bemutatók, versekhez zene és
                képkeresés, ünnepélyek mûsorának megtervezése, közös szellemi já-
                tékok (ország-város, elbújtatott verssor, asszociálások, stb.).
              Amikor a napközis nevelõ a napi munkája után összegezi a tapasztal-
            takat és úgy látja, hogy nem volt ugyan irányított foglalkozás, de a gye-
            rekek „sóderozás” helyett népi énekesjátékot játszottak (például: „Most
            viszik, most viszik…) és mondókával olvasták ki, hogy ki legyen a rög-
            tönzött mûsor következõ elõadója, vagy hintázás közben biciniumokat
            énekeltek, netán rajzolás közben lemezhallgatást kértek, akkor – bizony
            – örülhet. Teljes értékû napot könyvelhet el, olyant, amivel elõbbre jutott
            az emberebb emberré nevelésben!
              Mivel a mûvészetekkel való kapcsolatot a napköziben nem a tanítás,
            hanem a felhasználás jelentik, a nevelõi munkát bizonyos szempontok
            kell, hogy irányítsák. Így ismerni kell:
              1. a szintet, az alapot, amelyre építeni lehet. (Elõnyös helyzetben van
                az a nevelõ, aki több éven át vezeti csoportját.)
              2. a gyerekek kívánságait,
              3. a környezetadta lehetõségeket,
              4. azokat a tanulókat, akik különösen érdeklõdnek egy-egy terület
                iránt. (Ezeket tekintsük munkatársaknak.)
              …Néhány szó a szülõkrõl
              Tanítványaim szülei találkozásunkkor arról számoltak be, hogy lassan
            õk maguk is a csoport tagjaivá válnak. Otthon, amikor gyerekeik élmé-
            nyeiket idézik, maguk is végig élik azokat.
              Egyikük elmesélte: kislánya télen-nyáron azért kíséri el reggel 6 órára
            munkahelyére, hogy útközben együtt mondjanak verseket, a tanult zenei
            játékokat játsszák és ha senki nem hallja, énekelnek is. Volt olyan, aki
            zavarban volt, amikor elmesélte, õ bizony most volt életében elõször
            szimfonikus zenekari koncerten. Elõször 10 éves kislánya mesélt arról,
            milyen jó is a hangversenyen lenni és mit fog majd ott hallani.
              Egyik alkalommal, amikor családlátogatáson voltam, ugyancsak nehéz
            helyzetbe hozott egyik lelkes tanítványom. A szülõkkel való beszélgetés




                                                                         71
   66   67   68   69   70   71   72   73   74   75   76