Page 89 - Énekiskolák helyzete

Ének-zenei általános iskolák, Ének-zene tagozatos általános iskolák
És az Énekórák helye a hazai közoktatásban – fÉnyben És árnyÉkban

Előszó

1966. július 27-én a kaliforniai Berkeley-ben a Corvin Magyar
Club keretében Kodály előadást tartott a jelenlévőknek. Az utá-
na kialakult beszélgetésben, vitában megkérdezte tőle valaki, mi
is annak az új nevelési módszernek a lényege, „ami iránt a külföld
érdeklődik”. Kodály Zoltán maga válaszolt a kérdésre: „Nagyon
egyszerű. Három szóval ki lehet fejezni: ének, népdal és mozgó
dó. A mozgó dó olyan titkos szer, amivel a gyerekek sokkal ha-
marabb megtanulnak kottából énekelni, mint minden más mód-
szerrel. Hiába kísérleteznek mással, utol nem érik soha. Nem ma-
gyar találmány: több mint száz éve egy Curwen nevű angol
kezdte; azóta hol használták, hol elhanyagolták. Mi most újra
elővettük és nagyon hasznosnak bizonyult.
A másik pedig, hogy az iskolásgyerekek fejét népdallal töltjük
meg, ha nincsen benne amúgy is… A népdalokhoz fűződik a
zenei elemek megtanítása… A korán, hat-hét éves korban kez-
dett gyakorlás úgy kifejleszti a gyerek készségét és úgy meggyor-
sítja felfogóképességüket, hogy nekik ez játék.”
Kórusművei, zenepedagógiai etüdjei, énekgyakorlatai mind
ezt a célt szolgálták. Kodály elképzelése tanítványai, munkatársai
közreműködésével ért el nemzetközi sikereket és vált maradan-
dóvá, megkérdőjelezhetetlenné. Mi, akik így tanultuk a zenei
„betűvetést”, jól tudjuk, hogy nemcsak a kotta vált számunkra
ismerős tereppé, de a zene belső világának megértése is köny-
nyebb lett és nem mellesleg, a magyar népdalok világába is
örömteli és hasznos betekintést nyerhettünk. A Kodály metódus
nem változik: örök és maradandó. Ám a tanuló ifjúság szellemi és
mentális változásainak figyelembe vételével időről időre, apró
elemeiben más és más ötletek is belekerülhetnek. Konferenciánk,
a Kodály Zoltán emlékévhez kapcsolódóan ezek fontosságára
próbálja felhívni a figyelmet.

Fehér Anikó

3

89