Page 121 - Psalmus Humanus Napok konferencia

a zEnEaKadémia SUgar ai – JElKéP éS Példa

kell mondani róla; egyelőre tanulunk – és hallgatunk…” Ha ehhez hozzá-
vesszük azt a több, mint öt évi huzavonát, amely a Zeneakadémia megalaku-
lását megelőzte, a politikai, gazdasági, szakmai érdekkörök visszafogó háló-
ját, amelyben Liszt alig ismerte ki magát, megérezzük, hogy mennyi időre
volt szükség ahhoz, hogy a legfelsőbb zenei intézmény megtalálja arculatát.
Kezdetben mintha Liszt művészképzője intézményesült volna. A
művészképzés vezérmotívumként vonul végig a Zeneakadémia történetén
pozitív és negatív értelemben egyaránt. A pozitívumokról már volt szó. A
negatívumokat – visszamenőleg – Kodály fogalmazta meg egy el nem mon-
dott beszédében, 1946-ban: „Neveltünk káprázatos virtuózokat, de zeneileg in-
fantilizmusban hagytuk őket.” Az önvád, talán más szinten és más területen ma
is sokszor belénk sajdul: vajon mindenre felvértezzük-e növendékeinket,
amivel a mai zenei életben versenyképesek lehetnek? Ebből a szempontból
egyik példaképünk lehet a Zeneakadémia, évtizedeken át meglehetősen el-
hanyagolt alakja, a hetvenöt éve elhunyt Mihalovich Ödön, az Akadémia
eleddig leghosszabban, 32 évig regnáló direktora. Mihalovich foglalkozott
először s behatóan a Zeneakadémiára jelentkezők társadalmi státusával, a
fiatalok zenei pályára való irányításának problémájával. Számára a zenekari
muzsikus képzés, „ a zeneművészet, zenei szellem, fogékonyság és ízlés fejle-
sztésének” alapját jelentette. Ennek köszönhető a zongora tanszak után a
többi, vonós és fúvós szak beindítása. Mihalovich felismerte továbbá a ze-
neiskolák és az ottani pedagógiai színvonal fontosságát, s azt jósolta – 1887-
ben –, hogy „… a zeneakadémia csakhamar abba a kényszerhelyzetbe fog
jutni, hogy a helyiségében saját felügyelete alatt, előkészítő osztályokat szer-
vezzen…” Így is történt. Mihalovich nevéhez fűződik a tanárképzés megin-
dítása is, mely egyébként már a Zeneakadémia létrejöttét előkészítő bizottság
1873-as terveiben is szerepelt, amely „javaslatba hozza, hogy az orsz. Zenea-
kadémiában erre egyik fősúly fektessék, s hogy a magukat különösen tanári
pályára szánt akadémiai hallgatók, főleg a zongora- és orgonajátékban, továb-
bá az ének- és összhangzattanban nyerjenek gondosabb oktatást és kiműve-
lést”. A középiskolai énektanításra „képesítő vizsgálatok” 1895/96-tól, a taní-
tóképzők zenetanárainak oktatása az 1909/10-es tanévtől vált a Zeneakadé-
mia programjává. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy Mihalovichnak köszön-
hető az olyan külföldi muzsikusok meghívása és gyámolítása, mint Hans
Koessler és David Popper, akik nélkül el sem lehetne képzelni az intézmény
történetét. S nem utolsó sorban Mihalovichnak jutott a történelmi érdem,
hogy Weiner, Bartók, Kodály, Dohnányi tanári megbízását aláírhatta.

121