Page 122 - Psalmus Humanus Napok konferencia

batta andr áS

Miért emlékeztetem Önöket minderre? Úgy gondolom, ma Mihalovich
Zeneakadémiáját kell újrateremtenünk, s az ő elfogulatlanságát, körültekin-
tését, egyszerre elit és demokratikus gondolkodását vennünk példaként.
Lépcsőzetesen akarunk építkezni. Ezt követeli meg tőlünk az európai zenei
felsőoktatás és az észszerűség egyaránt. Olyan Zeneakadémiát képzelünk el,
amely egyszerre nevel tanárokat, művészeket, zenetudósokat, s valamennyi
területen általánosan és speciálisan képzett szakembereket. Szeretnénk be-
vezetni a „bolognai” rendszerként ismert kétlépcsős képzést, megteremtve a
hallgatók testre szabott oktatásának lehetőségét, a tanulmányi program
megválasztásának szabadságát és egyben a lehetőséget a nagy európai ors-
zágban, az Unióban való tanulmányokhoz. Ezáltal megerősítjük a Zeneaka-
démia immunrendszerét, ami az új történelmi szituációban való életképes-
ség záloga. Mindez harmonikusan egyesíthetné a tanár- és művészképzést,
és megfelelne hagyományainknak, Liszt, Mihalovich, Hubay, Dohnányi
zeneakadémiájának is. Szorosabbra húzzuk a szálakat a Bartók Szakiskolá-
val. A „Konzi” reményeink szerint azoknak a tehetségeknek a kaptára lesz,
akik a zeneiskolák sokszínű vegetációjából kerülnek ki, és professzionális
zenei pályára készülnek.
Éreznünk kell, hogy szilárd talajon állunk. A magyar zenei élet csúcsa
nem lehet egy olyan jéghegy csúcsa, aminek túlnyomó része víz alatt van és
láthatatlan. De nem lehet léghajó sem, amiből kényelmesen nézzük az alat-
tunk fekvő tájat. A léghajóra ugyanis nehéz felkapaszkodni, ahhoz nagyon
nagyot kell ugrani, ami csak igen keveseknek sikerül. Leginkább a pira-
mis-hasonlat lenne találó, de mi nem temetkezni, hanem teremteni aka-
runk.
Fel kell ismernie mindenkinek, hogy egymásra vagyunk utalva: általános
iskola, zeneiskola, középiskola és zeneakadémia egyaránt. A siker külön-kü-
lön nemcsak a közös sikert erősíti, hanem ez feltétele létezésünknek is. Min-
dannyian tudjuk, mi a tét. Engedjék meg, hogy ezen a helyen, Liszt
Zeneakadémiáján és egykori lakásán egy olyan idézettel fejezzem be eszme-
futtatásomat, ami valóban jelkép és példa. Liszt akkor írta ezeket a sorokat
barátjának, Augusz Antalnak, amikor a Zeneakadémia még csak magasztos
gondolatként létezett, néhány álmodozó megszállott képzeletében: „Egy kü-
lönös gondolkodó, Saint-Simon, azt parancsolta komornyikjának, hogy
minden reggel e szavakkal ébressze föl: „Keljen fel, gróf úr, és ne felejtse,
hogy nagy dolgokat kell véghezvinnie.” Én nem adnék ilyen utasítást Miská-
nak, mert ehhez túl kicsi úrnak érzem magamat; de a legkisebbeknek sincs

122