Page 74 - Psalmus Humanus Napok konferencia

gilbErt dE grEEvE

szetnek tartunk) múzeumi kultúrává válik ahelyett, hogy a gyerekek általá-
nos műveltségének szerves része lenne.
Az előbbi gondolatok jegyében szükségét éreztem annak, hogy három
nagy témára korlátozzam a mondandómat.
1. A múltban elért eredmények megőrzése, különös tekintettel Magyar-
országra.
2. A filozófiai, módszertani és didaktikai megközelítések „aktualizálása”
– legalábbis ott, ahol szükséges és lehetséges –, hogy megfeleljünk
a 21. század kihívásainak. Ez globális problémát jelent.
3. Mit lehet tenni?

1. A múltban elért eredmények megőrzése

Természetesen semmi szükség arra, hogy Magyarországon elmondjam
a magyaroknak, hogy milyen kivételes színvonalú zeneoktatás volt ebben az
országban. Nemcsak az ének-zenei általános és középiskolákban, hanem a
Zeneakadémián, a konzervatóriumokban, és ami a legfontosabb, a gyerekek,
fiatalok és idősebbek mindennapi életében, ahogy élvezték a kóruséneklést
és a zenekari játékot. A tanulásra és óralátogatásra ideérkező külföldiek azt
találták, hogy a zene és a társadalom tökéletes szimbiózisban él együtt. Szá-
mukra ez volt „a” jó zeneoktatás abszolút modellje, és azt remélték, hogy le
tudják másolni a saját országukban. Lenyűgöző volt látni, hogy az ének „nor-
mális”, „egyenértékű” tantárgy az iskolai tananyagban, és hogy napi rendsze-
rességgel tanítják. Kodály álma megvalósulni látszott. Ezek az iskolák nem
„zene-”iskolák, hanem „emberi” iskolák voltak.
Emlékszem, hogy egyszer láttam egy statisztikát arról, hogy milyen a ze-
neoktatás szintje az egyes országokban. Magyarország állt az első helyen, és
Magyarország hasábja háromszor akkora volt, mint az utána következőé. De
ez 1975 körül volt, több mint 25 évvel ezelőtt, amikor az egész zenei világ
Magyarországhoz fordult inspirációért és know-how-ért.
Senki sem írta le jobban, hogy mit éreztünk mi, külföldiek, amikor a het-
venes évek elején eljöttünk ide, mint a néhai Dr. Alexander Ringer, Kodály
Zoltán közeli barátja és nagy csodálója. A következőket írta egy cikkben,
melynek címe „Kodály életei”. (idézem:)
„Bármilyen legyen is a megítélése szerte a világon, szülőhazájában Ko-
dályt szentként tisztelik. Külföldi megfigyelők számára nehéz megérteni,

74