Page 63 - Kodály zenepadagógiai öröksége

Kodály Zoltán Zenepedagógiai öröKségéneK időszerűsége
a 21. sZáZad globaliZálódó világában
c.) Életminőség és a kodályi zenepedagógia

Lelki egészségvédelem – Lelki környezetvédelem címmel tartott előadást Kopp
Mária professzor asszony, a Semmelweis Egyetem Budapest, Magatartástudo-
mányi Intézetének egykori igazgatója a Nádasdy Akadémia Szimpóziumán,
2004 nyarán.
Előadásának bevezetőjében meglepő módon Kölcsey Ferenc Himnuszát, il-
letve annak első sorát idézte: „Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel…” Miért
tartotta a Professzor asszony fontosnak a költő kívánságát idézni?
„Mert a világot megváltani csak jókedvű emberekkel lehet, és a jókedv azt is jelenti,
hogy hiszünk a jövőben – folytatta az előadását.
Majd Kopp Mária beszélt Selye János stressz elméletéről is.
„A kihívásokra nagy szükségünk van, és ha jókedvvel és vízióval tudjuk megoldani
vagy látni a kihívások megoldási lehetőségét, akkor ez a fejlődés útja.”
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kodály Zoltán is: „Csak boldog gyer-
mekből lehet boldog felnőtt. s csak ezekből lehet boldog ország. E boldogság kulcsa
pedig a pedagógusok kezében van.”
Ehhez a pedagógiai feladathoz Kodály Tanár úr szakmai útmutatást is
adott zenei nevelési koncepciójával, a kihívásoknak a jókedvű megoldásához.
Ezt igazolják a Kecskeméten 1950-ben elindított új típusú iskola legelső
osztályának egykori tanulói, és minden hasonló típusú iskolába járt felnőtt
is, akik egybehangzóan és szinte azonos kifejezésekkel fogalmazták meg de-
rűs és színes iskolai éveiknek emlékeit 40 év távlatában, egymást nem ismer-
ve, az ország különböző részén, akik mind valamennyien mint egykori
ének-zenei általános iskolába járt diákok.
Beigazolódtak a valóságban is Kodály Zoltánnak azok a szavai amelyek Kecs-
keméten 1964 februárjában, a Zenei Általános iskola új épületének felavatása-
kor hangoztak el többek között: „…aki zenével indul az életbe,, az evvel beara-
nyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja, amely átsegíti
sok bajon. A zene táplálék, vigasztaló, elixír, és az élet szépségét és ami benne érték,
azt mind meghatványozza.”
Napjainkra az általános iskolai ének tanárokra mégis csupán Hanupipőke
szerény és méltatlan szerepe jut, Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója
általánosságban nem valósult meg a hazai közoktatásban.
Kodály Zoltán maga is érzékelte az ének órák hiányának veszélyét, amit a
Magyar Zeneművészek Szövetségében 1962-ben elmondott előadásában is
megfogalmazott.

63