Page 65 - Kodály zenepadagógiai öröksége
P. 65

Kodály Zoltán Zenepedagógiai öröKségéneK időszerűsége
                           a 21. sZáZad globaliZálódó világában
         A Psalmus Humanus Egyesület 2004-ben tartott Művészeti Nevelési konfe-
         renciáján felkért előadónk volt Batta András zenetörténész úr, a Liszt Ferenc
         Zeneművészeti  Egyetem  korábbi  rektor  helyettese,  akinek  igen  érdekes
         hasonlata volt emlékezetes előadásában, amikor a magyar zenei életet egy
         piramishoz hasonlította.
         „A piramis csúcsán az a zenei csúcsintézményünk van, aminek Zeneakadémia a
         neve, és ami a jelkép és a példakép. (…) Azonban fel kell ismernie mindenkinek,
         hogy egymásra vagyunk utalva: általános iskola, zeneiskola, középiskola és Zene-
         akadémia. A siker külön - külön nem csak a közös sikert erősíti, hanem feltétele
         létezésüknek is.”
         Igen, tudjuk és közismert, hogy zenei csúcsintézményeinkben – a Zeneaka-
         démián, majd a későbbiekben a szervezetileg is s hozzátartozó Kecskeméti
         Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben - kiváló munka folyik, és mind a
         művészképzés, mind a külföldiek oktatása már hosszú ideje nagy tekintélyt
         és világhírt szerzett a számukra. Úgy gondoljuk, hogy ezek az intézmények a
         kodályi  zenepedagógia  magas  szintű  megvalósításához  minden  szükséges
         eszközzel rendelkeznek: tantervi szabadsággal, személyi és tárgyi feltételekkel,
         mindennel, ami szükséges az igényes munkájukhoz.
            Zenei életünk képzeletbeli piramisának talapzatán elhelyezkedő általános
         iskolák ének- tanárainak döntő többségéről azonban sajnálatos módon mind-
         ez nem mondható el. Tanár-továbbképzéseink során az elmúlt 10 év alatt
         első  kézből,  közvetlenül  kaptunk  információkat  a  hazai  általános  iskolai
         ének oktatás  személyi,  tárgyi,  stb.  feltételeiről,  körülményeiről.  A  jelenlegi
         helyzetet szemlélteti az alábbiakban mellékelt levél, amihez még számos ha-
         sonló tudnánk felidézni.
            A beszámoló nem egy hátrányos régióból érkezett, hanem azt a főváros-
         ban élő és tanító kolléga készítette el, aki a Tehetséggondozás Kodály szellemé-
         ben címmel tartott tanár-továbbképzésünk után kötelező követelményként
         megfogalmazott Adaptációs tervét küldte el az Egyesületünk címére.

            J. I. Budapest, 2017. október 15. (Részlet.)
            „Budapesten tanítok, mint ének-zene tanár, jelenleg egy ….. kerületi Gimnázium-
            ban, illetve ugyancsak ebben a kerületben, egy általános iskolában.
            Így tudom a heti 22 órámat teljesíteni. Tanítok 17 osztályban, heti kb. 500 gye-
            reket, 4. osztálytól a 11. osztályig, illetve mindkét helyen énekkart is vezetek.
            Ez magas létszám, és az, hogy a negyedikesek kivételével csak heti egyszer talál-
            kozom a gyerekekkel, elég nagy terhet ró a vállamra. Nagyon nehéz mindkét
            korosztálynak izgalmas, változatos, a mai kornak is megfelelő órákat tartani. Fő
            szempontom mindenképpen az, hogy a gyerekek élményszerű, vidám órákon
            vehessenek részt.

                                                                         65
   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70