Page 37 - A kecskeméti példa

A kecskeméti példA

kor azt mondja, hogy „jobb és magyarabb közízlés felé”. Nektek ez már nem is
mondhat sokat, mert ti ebben a jobb és magyarabb világban éltek. Mi és az
előttünk lévő generációk még abban éltek, hogy Budapesten (…) a műsorszá-
mok főként német szerzők művei voltak a hangversenyeken. Nagyon-nagyon
lassan értünk oda, hogy a magyar kultúra termékeit adhatjuk át az emberek-
nek az iskolában és azon kívül is.

Amikor a megkezdett munka folytatásáról beszélt, talán még arra is gon-
dolt Kodály, amit 1929-ben a gyermekkarok című cikkében írt:
„Az iskolában úgy tanítani a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség le-
gyen a tanulónak, s egész életre beoltsa a nemesebb zene szomját. Nem a fogalmi,
racionális oldalról kell megközelíteni. Nem algebrai jelek rendszerét, titkos írását egy
a gyermekre közömbös nyelvnek kell benne láttatni. A közvetlen megérzés útját kell
egyengetni. Ha a legfogékonyabb korban, a hatodik és tizenhatodik év közt egyszer
sem járja át a gyermeket a nagy zene éltető árama, akkor később már alig fog rajta.
Sokszor egyetlen élmény megnyitja a fiatal lelkét a zenének. Ezt az élményt nem
lehet a véletlenre bízni: ezt megszervezni az iskola kötelessége” (…)
Gondoljatok arra is, amit Kardos tanár úr bevezetőjében idézett: felsóhajt
a törölgető cselédlány és azt mondja: „mi ez a gyönyörű?” – Hát itt kezdődik,
ha minden órán felsóhajtotok: de gyönyörű! – Én már tudom, mi ez a gyönyö-
rű… Ha majd sokan mondják, hogy „gyönyörű”, s ha nem is sóhajtunk fel, de
érezzük, akkor mondhatjuk, hogy megvalósult, amit Kodály tanár úr akart!
1947-ben ezután a hangverseny után Kodály Zoltánnal semmi másról
nem beszélgettem, csak az óvodások műsoráról, a továbblépés szükségessé-
géről. 1949-ben azután újabb alkalom adódott. Az egész országban úgyneve-
zett Pünkösdi Dalostalálkozókat rendeztek május végén vagy június elején.
Kecskemét is azon városok közé tartozott, ahol dalostalálkozók voltak. Itt
megint a gyakorlóiskola énekkarával léptem fel az Újkollégium színpadán, az
Újkollégium előtt ácsolt szabadtéri színpadon pedig az óvodásokkal.
Mondanom sem kell, hogy megint csak erről beszélt Kodály Tanár úr,
amikor utána találkoztunk.
Sőt, az a megtiszteltetés ért, hogy a város vezetői nek szólt, hogy az óvodá-
sok vezetőjével külön szeretne tárgyalni. Akkor Kocsis Pál szőlőjében találkoz-
tunk délután (…) Nos, akkor a tanár úr a következő kérdést tette fel nekem:
„Gondokozott-e már azon, amit a múltkor beszéltünk?”. Hirtelen nem is tudtam
mi az, hogy „múltkor”. Amikor rájöttem, azt mondtam: igen!
„Hogy gondolja megoldani?” (Mindig tőmondatokban kérdezett, tőmonda-
tokban beszélt.) Akkor elmondtam, hogy az általános iskola új programja
szerint az 5-től a 8. osztályosok részére szabadon választható tantárgy is van:
háztartási gyakorlat, idegen nyelvek tanulása, társas ének és zene, stb, ame-
lyekből heti 3 óra van, lévén ezek gyakorlati tárgyak. Azt mondtam: milyen

37