Page 36 - A kecskeméti példa

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

E bevezetés után szeretnék röviden beszámolni arról az időszakról, amely
iskolánk megalapítása óta eltelt. Szeretném megismertetni Kodály személyes
kapcsolatát iskolánkkal, s azzal a munkával, amit ez az iskola, és ennek nyo-
mán az országban már 133 iskola végez.

Hol és mikor kezdődött ennek az iskolának a kapcsolata Kodály Zoltánnal?
1947 decemberében Kecskemét, a szülőváros, Kodály Zoltán születésnapja
alkalmából egy esti hangversenyt rendezett. Délelőtt pedig egy városi ünnep-
séget, melynek során Kodály Zoltánt a város díszpolgárává avatták. Az esti
hangversenyen a tanítónőképző intézet gyakorlóiskolájának kórusával és a
tanítóképző és gyakorlóiskola egyesített énekkarával léptem föl, azonkívül
zeneóvodásokkal. Én azt hittem, hogy a nagy cselekedet a gyakorlóiskola és
az egyesített kórus szereplése volt, s mondhatom, nagyon büszkén dirigál-
tam. Akkor, abban az évben végeztem a főiskolán és úgy gondoltam, hogy ez
most valami óriási dolog: Kodály előtt vezényelek! Egy szót sem ejtett a ve-
zénylésről, meg se dicsért érte, nem is szidott. Ellenben körülbelül 20-25
percet beszélgetett velem a műsor után az óvodások programjáról. Azért
a legnagyobb dicséretet kaptam, tudniillik azt mondta: „Ezt folytatni kell!”
S ha ő valamire nem mondta, hogy rossz, akkor az már dicséret volt Te-
hát, ha ezt folytatni kell, akkor ezt ő jónak találta. Azt is hozzáfűzte, hogy
később majd az iskolában is folytatni kell, amit ezek a gyerekek csináltak. Mi
volt az, amire ő ekkor gondolt, amikor azt mondta,, hogy „ezt az iskolában is
folytatni kell”?
Elméleti munkáinak tanulmányozásán akkor már túl voltam. Hadd idéz-
zek néhány mondatot, amire akkor is gondoltam, s amire – most is úgy vélem
– Kodály maga is gondolhatott. 1947-ben írta a következőket a Százéves terv
című cikkében:
„Cél: magyar zenekultúra
Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Egyben
a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészeti nevelésben csakúgy,
mint a közönségnevelésben. A magyar zenei közízlés felemelése, folyamatos haladás
a jobb és magyarabb felé. A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása
minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távoli jövőben
felénk derengő magyar zenekultúrát.”

Ebből is láthatjuk: Kodály nemcsak zeneszerző és zenepedagógus, de
nemzetnevelő is. Sosem csak arra gondolt, hogy a zenei műveltsége milyen
lesz annak a népnek, hanem általában a műveltsége hogyan fejlődik, mert
csak művelt nép tud nagyot alkotni a munka, az élet minden területén.
Hogy miért, részletezni nincs most idő, de ha olvasgattok majd tőle, ma-
gatok is rájöttök. Most arra sem térhetünk ki, hogy mire gondol Kodály, ami-

36