Page 34 - A kecskeméti példa
P. 34

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

          c.)  Nemesszeghyné Szentkirályi Márta iskolaalapító igazgatónő 1972-
             ben, a Kodály Iskola gimnáziumi tanulói előtt elhangzott előadása

          Nagyon szeretnénk, ha az idei 1972-es Kodály-év és a Rádió zenei műveltsé-
          gi versenye kapcsán – tiszteletből iskolánk névadója iránt – minél többet
          igyekeznétek megismerni az ő életéből, az ő munkásságából. Az „életéből”
          kifejezéssel nem az életrajzi adatokra utalok elsősorban, hanem amikor életet
          mondok, az élete példájára gondolok, amiből mindannyian meríthetünk, fel-
          nőttek és gyerekek egyaránt, ha használni akarunk a közösségnek, amelyben
          élünk. De azoknak a fiataloknak, akik nyolc vagy tíz évet ebben az iskolában
          töltenek, – anélkül, hogy előadásokat hallgatnának – magán az ismeretanya-
          gon, az énekórákon és a kóruséneklésen keresztül kell magukévá tenniük és
          majd magukkal vinni a legtöbbet, a legátfogóbbat és a legnagyobbat, amit
          meg kell itt érezni. Nem is megérteni és tudni, hanem megérezni: Kodály
          életének és munkásságának jelentőségét.
             Mielőtt rátérnék mai témánkra – iskolánk kapcsolata Kodály Zoltánnal –,
          arra kérlek benneteket, ha idézeteket olvasok fel, ne írjatok, mert ezeket szí-
          vesen rendelkezésetekre bocsátom pontosan leírva. Ha most jegyeztek, talán
          nem egészen szó szerint írjátok le a mondatokat. Jobb, ha végighallgatjátok,
          megfigyelitek az idézeteket. Kodály igen tömören fogalmaz, keveset szól, de
          sokat mond, ezért nagyon oda kell figyelni rá. Mindig is keveset beszélt,
          de azután napokig, hetekig, vagy még hosszabb ideig gondolkodott az ember
          a mondanivalóján. Újabb ötletet, vagy lelkesítést kapott abból, amit hallott.
             A vele való beszélgetés mindig hatalmas ösztönzést adott, nemcsak nekem,
          hanem mindazoknak, akik abban részesülhettek, hogy vele beszélgethettek.
          Őt figyelve rájöttem arra, hogy egy-két mondattal milyen szerteága zóan sokat
          lehet mondani. Nekünk, akik többször hallottuk vagy olvastuk szavait, ne-
          künk sem volt elég egyszer hallani, egyszer olvasni: akárhányszor olvassuk
          mindig újat kapunk, mindig újat fedezünk fel elmondott és leírt gondolatai-
          ban. Elöljáróban még egy – kicsit szubjektív – dolgot szeretnék elmondani.
             Az előző előadásban, amikor Kardos tanár úr Kodály Zoltán pedagógiájá-
          ról beszélt, arról is hallottunk, hogy mit jelent ez a fogalom: „pedagógus”.
          Én egy kicsit arra szeretnék kitérni, hogy mi a „tanítvány” kifejezés jelentése.



          Nemesszeghy Mártának, a Kodály Iskola diákjai előtt elhangzott előadásához csatolt
          illusztrációk  a  Psalmus  Humanus  Művészetpedagógiai  Egyesület  zene pedagógia-
          történeti gyűjteményéből valók, azokat az iskola egykori tanárainak (dr. Kökény
          János, dr. Kovács Jenőné Kiss Márta és Rajz Istvánné), valamint a legelső osztály
          tanulóinak megőrzött dokumentumaiból, a rendelkezésünkre álló korabeli sajtóban
          megjelent publikációkból és fotóiból választottuk ki.

          34
   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39