Page 35 - A kecskeméti példa

A kecskeméti példA

Személyesen én nem voltam hivatalosan tanítványa, beírt növendéke
Kodály Zoltánnak a Zeneakadémián. Nekem is csak az adatott meg, hogy
egyes népzene óráit hallgattam. Abban az évben, amikor a Főiskolára jártam,
és népzenére őhozzá nyertem beosztást, abban az évben ment Kodály a há-
ború után először külföldre. Az Egyesült Államokba hívták meg előadásokat
tartani, méghozzá olyan huzamos időre, hogy óráit teljes egészében mások
vették át. A népzenetanítást Járdányi Pálra bízta, úgyhogy csak egy-két hóna-
pig volt alkalmam Kodály Zoltán előadásait hallgatni. Mégis tanítványának
vallom magamat, mert tanulmányait, útmutatásait olvastam, és igyekeztem
azokat tanítványként megvalósítani. A másik oldalon pedig ott áll az a tény,
hogy azon szerencsés emberek sorába tartozom, akiknek alkalmuk volt vele
személyesen együtt lenni, beszélgetni és tanításait meghallgatni. – és azok
szerint dolgozni.

Még egy példát szeretnék arról is elmondani, hogyan tanított Kodály
Zoltán. Az eset a mi iskolánkban történt. Egy évzáró hangversenyre, aho-
gyan szoktuk, rövid kis műsort nyomtattunk. A kéziratot elküldtük a nyom-
davállalathoz. A nyomdában abban az időben különösen szokás volt, hogy
módosításokat eszközöltek a program szövegén. Azt hitték, hogy a hibánkat
javítják ki, teljesen jószándékúan. A kéziratban az állt, hogy az előadás után
kulturális program lesz. Ezt kijavították kultúrprogramra. Abban az időben új-
ságokban, folyóiratokban, plakátokon, mindenütt azt olvashattuk, hogy kul-
túrház, kultúrműsor, kultúrprogram. és így tovább. Nevezetesen nem tud-
ták, hogy a latin szó az összetételbe csonkítással került: a „kultúr” a kultúra
alak helyett.
Helyesen: kulturális program, kulturális műsor, vagy: nem kultúrház,
hanem művelődési ház.
Egy kicsit elgondolkoztam rajta, hogy ki kellene javítani, aztán mégis arra
jutottam, hogy nem lesz jó, ha ceruzával, vagy tintával belejavít az ember.
A Tanár úr tehát így kapta meg a műsort. Amikor megérkezett, akkor azt
mondta nekem, hogy:
„Hoztam maguknak ajándékot. Kint van a kocsiban. Legyen szíves a leghala-
dóbb gyerekeknek s a nevelőtestület minden tagjának átadni.” Amikor vége lett az
iskolai programnak, azután a kulturális műsornak a színházban, megkaptuk
az ajándékot.

Egy kis csomag volt. Kibontottam: az ő egyik előadásának különlenyomatai
voltak benne. Az előadás címe: Szóval, kultúr?
(Olvassátok el, hogy megtudjátok, hogy miért kaptuk.) Ennyi volt a taní-
tása. Egyszer s mindenkorra megtanultam: még ha pénzbe kerül is a javítás,
akkor se terjesszünk olyasmit, ami magyartalan, vagy helyesírásban helytelen.

35