Page 3 - Művészetpedagógiai kísérlet
P. 3

Bevezető egy művészetpedagógiai kísérlet története elé

         Kodály Zoltán 1946 márciusában a zeneszerző, pályatárs és munkatárs Bartók
         Béla születésének évfordulóján fogalmazta meg az alábbi gondolatokat:
            „Aki ilyenkor kimegy az erdőbe, láthatja, hogy a hóvirág diadalmasan átfúr-
         ja  a  növekedésének  útjába  álló,  ráboruló  száraz  levelet.  Ezt  forradalomnak
         mondják a száraz levelek, pedig ez a rend: ez az élet örök törvénye. Elmúlik a
         régi, új lép a helyébe.
            Azért nem minden múlik el. Megmarad a fatörzs, csak új lombot kap. Meg-
         marad a fenyő, csak új koronája nő évenkint. Ez a törvénye a művészet fejlődé-
         sének is.”
                                                              Kodály Zoltán 1

         Minden  bizonnyal  szokatlan  és  merész  kezdeményezésnek  tűnt  művé-
         szetoktatásunk jeles képviselői előtt az a felkérés, amely a fenti program-
         sorozat megtekintésére hívta őket 2000 júniusában. A zenei nevelés kü-
         lönböző  területein,  szintjein  és  tisztségeiben  lévő  szakemberek  mellett
         felkérést kaptak a neveléstudománnyal és vizuális neveléssel foglalkozó
         egyetemi tanárok, pszichológus professzorok, valamint a programsorozat
         megvalósításának az anyagi fedezetét biztosító minisztériumok, a Nemzeti
         Kulturális Örökség Minisztériumának, ill. az Oktatási Minisztériumnak
         a képviselői.

         Honnan indult el a zenepedagógiai bemutatósorozat kezdeményezésének a gon-
         dolata?
         A Pro Renovanda Cultura Hungariae Kodály Zoltán emlékére szakalapít-
         vány felhívására 1998 októberében készítettem el az első tanulmányomat
         „A legelsők voltunk” – címmel. A pályázati kiírás célja – az ének-zene tago-
         zatos iskolák több évtizedes nevelő-oktató munkájának a történeti össze-
         gezése volt. A Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola legelső végzős osz-
         tályának  egykori  növendékeként  ezért  a  következő  kérdéssel  kerestem
         meg osztálytársaimat, zenetanári pályámon tanított volt tanítványaimat,
         valamint zenetanár kollégáimat:

         Hogyan hatott rájuk a gyermekkori zenetanulás?
         Válaszaikban egybehangzóan megfogalmazták, hogy valamennyiük számá ra
         életre szóló útravalót adott a gyermekkori zenével való indulás, segített ké-
         sőbbi tanulmányaikban, hívatásuk gyakorlásában és a mindennapi életben.


         1   Kodály Zoltán: A zene mindenkié, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest 105 .1954. o.

                                                                          1
   1   2   3   4   5   6   7   8