Page 4 - Művészetpedagógiai kísérlet

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

Az összegyűjtött anyagot „Psalmus Humanus” Ének-zenei Általános Iskola, Kecs-
kemét, 1950. címmel foglaltam össze könyv alakjában (Püski Kiadó, 2000 304 o.)
A fent jelzett pályázati felhívásra elkészített tanulmányom, majd annak
könyvvé formálása eredeti szándékom szerint csak emlékező írásnak ké-
szült egykori iskolám alapításának 50. évfordulója alkalmából. De sajnála-
tos módon azt tapasztaltam, hogy az egykori diákok egyértelműen pozitív
hangvételű visszajelzései éles ellentétben állnak korunk néhány társadal-
mi rétegének a zenetanulás, és ezen túlmenően a művészeti nevelés fon-
tosságának megítélésében. Kodály eredeti nevelési elveit sokan ma már
nem is ismerik, vagy azokat idejét múlt, korszerűtlen módszernek vélik.
Pedig a kodályi nevelési eszmék lényege nem egy szakmódszertani elv me-
rev követését jelenti, hanem az énekkel-zenével, a művészetekkel kisgyer-
mekkortól való örömszerző együttélést.
Ennek meghatározó jelentőségét az ének-zenei általános iskolák volt
növendékei 40 év távlatából bizonyítják. Iskolánk alapítása óta azonban
fél évszázad telt el, és ezalatt az időszak alatt olyan társadalmi, gazdasági
és technikai változások zajlottak le, amelyeknek az ‚50-es években még
nyoma sem volt. Ezt erős társadalmi és gazdasági átrendeződés kísérte,
ami a társadalomban értékváltással is járt.
A Központi Statisztikai Hivatal (Oktatási adatok, 1998) és a Fővárosi
Pedagógiai Intézet adatai alapján az ének-zenei általános iskolák növendék
létszámát illetően döbbenetes számok tárultak elém: az általános iskolás-
korú gyermekeknek mindössze kb. 1%-a, a mintegy egymillió általános
iskolás közül mindössze kb. 10-12 ezer gyermek tanul csak ilyen típusú
iskolában! E számokat, és néhány, részemről közelebbről is jól ismert
ének-zenei általános iskola megszűnésének körülményeit is jól ismerve,
ettől kezdődően igen fontossá vált számomra annak a kérdésnek a vizsgá-
lata, miként lehetne Kodály tanár úr nevelési eszméit megőrizni a mai,
megváltozott körülmények között is?
A vizsgálódást két irányba folytattam:
1.) Hogyan segíthetné hatékonyan a kodályi hagyományokra épülő
ének-zenetanítás napjaink közismereti képzését?
2.) Hogyan lehetne véleményeztetni zenei életünk meghatározó jelentő-
ségű személyiségeivel a jövőbe mutató, a gyakorlatban már hosszú
ideje és eredményesen működő, de mégis csak kevéssé ismert
ének-zenepedagógiai metódusokat?

A feltett kérdésekben segítséget adott annak a műhelymunkának a fel-
idézése, amelyben egykori iskolában részesülhettem. Egyrészt emlékeztem
Kodály tanár úr gyakori óralátogatásaira, másrészt tudomásom volt arról,
hogy iskolai éveinkben a tantervek készítésénél és a tananyag meghatáro-

2