Page 13 - Psalmus Humanus Napok konferencia
P. 13

a PSalmUS HUmanUS művészetpedagógiai műhely bEmUtatáSa


           1998-ban, egy Kodály Zoltán emlékére meghirdetett pályázati felhívás for-
         dította figyelmemet a minden nap éneklő-zenélő iskolák felé. Mivel abban a
         szerencsés helyzetben lehettem, hogy egyike voltam annak a 25 tanulónak,
         akiknek részvételével megindult Magyarországon az első ének-zenei általá-
         nos iskola, ezért nem éreztem magamat illetéktelennek ezzel a kérdéssel be-
         hatóbban foglalkozni. Az említett pályázati felhívásra elkészített tanulmá-
         nyom, majd annak „Psalmus Humanus” Ének-Zenei Általános Iskola Kecskemét,
         1950. címmel könyvvé formálása (PÜSKI KIADÓ, 2000) eredeti szándékom
         szerint csak emlékező írásnak készült egykori iskolám alapításának 50. év-
         fordulója tiszteletére.
           De sajnálatos módon azt tapasztaltam, hogy tanulmányom elkészítése so-
         rán megkeresett egykori ének-zenei általános iskolába járt diákok egyértel-
         műen elismerô visszajelzései éles ellentétben állnak társadalmunk egy jelen-
         tős részének a zenetanulás és ezen túlmenően a művészeti nevelés fontossá-
         gának megítélésében. Tanulmányom írása közben váltak ismertté előttem a
         Központi Statisztikai Hivatalnak azok az adatai, miszerint 1998-ban az álta-
         lános iskolás korú gyermekeknek kb. 2%-a, a mintegy egymillió gyermek
         közül mindössze 20-25 ezer járt ének-zene tagozatos iskolába. Megjegyzem,
         a számuk azóta is folyamatosan csökken: az eredetileg ének-zenei általános,
         majd ének-zene tagozatos, a későbbi elnevezés szerint emelt szintű ének-
         zene oktatású, és napjainkban már csak emelt szintű ének-zene oktatású
         csoportként számon tartott tanítási forma szerint ma már csak a tanulóknak
         kb. 1%-a, azaz 11.503 tanuló jár ilyen iskolába! (2004.)
           A riasztó statisztikai adatokat megismerve, valamint közelebbről is meg-
         tapasztalva néhány ének-zenei általános iskola megszűnésének a körülmé-
         nyeit, ettől kezdődően igen fontossá vált számomra annak a kérdésnek vizs-
         gálata, hogy hogyan lehetne megőrizni Kodály Zoltán nevelési eszméit a mai
         megváltozott körülmények között is?
           A zenepedagógia-történeti kutatómunka során értékes és nem várt „kin-
         csekre” bukkantam, amelyek segítettek az útkeresésben.
           Ezeket négy témakör szerint csoportosítottam:
           Először: Kodály Zoltánnak többek között azok a gondolatai, amelyek
         1964. február 17-én Kecskeméten, az Ének-Zenei Általános Iskola új épüle-
         tének felavatásakor hangzottak el. (Avatóbeszédének hangfelvételét egykori
         magyar tanárom, dr. Kökény János tanár úr őrizte meg, akitől ezt a hangsza-
         lagon megkaptam.



                                                                         13
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18