Page 16 - Psalmus Humanus Napok konferencia

a PSalmUS HUmanUS művészetpedagógiai műhely bEmUtatáSa

ellenében lehetnek a zeneiskolák növendékei az érvényes közoktatási tör-
vény alapján.
Végezetül kapcsolódva konferenciánk címéhez szólnunk kell a fogyatékos
és sérült gyermekek művészeti nevelésének, ének, zene és tánc tevékenységének
jelentőségéről is. A társadalom nyilvánossága előtt szinte alig ismert, hogy a
művészeti nevelés milyen nagy mértékben segíti ezeknek a gyermekeknek
a fejlődését, életérzésük javítását, az integrációjukat és a társadalomba való
beilleszkedésüket.
Előadásom összefoglalásaként Kodály megállapításaihoz szeretnék visz-
szatérni, aki azt mondta, hogy „Az ének felszabadít, bátorít gátlásokból, félénk-
ségből kigyógyít, koncentrál, testi-lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál,
alkalmazkodóbbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat,” (...) „és fejleszti a közösségi
érzést.” Kodály próféciáit és zenepedagógiai koncepciójának hatását a több
évtizedes gyakorlati tapasztalatok mellett ma már a természet-, és társada-
lomtudományos vizsgálatok is megerősítik. De ahhoz, hogy a művészeti
nevelés sokirányú feladatának eleget tudjon tenni, éppen úgy igényli a hát-
térintézményeket és a tudományos kutatómunkát, mint bármely más közis-
mereti tárgy. Csak tudományos vizsgálati eredményekkel bizonyítható az
oktatásirányítás szakemberei, a pedagógusi pályát választók, a gyermeket
nevelő szülők és a széles nyilvánosság előtt a gyermekkori művészeti neve-
lés esztétikai funkciója mellett annak társadalmi fontossága és hasznossága is.
Őszintén kívánom, hogy a konferencián kapott új ismeretek és példák
nyújtsanak segítséget abban, hogy a közoktatásban már mostohagyermekké
vált, de Kodály Zoltán által oly fontosnak tartott művészeti nevelés visszasze-
rezze és megőrizhesse az őt megillető rangját és tekintélyét. És ebben Önök-
nek, a leendő és gyakorló pedagógusoknak is igen nagy szerepe van és lesz,
amit befejezésként ismét Kodály Zoltán szavaival szeretnék megerősíteni:

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha
minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a mienk igazán,
amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.”

16