Page 50 - Tehetséggondozás Kodály szellemében

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

támogatás hiánya a saját munkahelyén, a kevés óraszám...), sőt, rettentően
fontos!
Szerencsésnek mondhatom magam, mert első osztályos korom óta
részesültem zenei nevelésben, ének-zene tagozatos iskolába jártam (Kós
Károly Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola, XII.ker.; Kodály Zoltán
Ének-zenei Általános Iskola, II.ker.). Fantasztikus tanáraim voltak: Mitók
Mónika, Balázs Árpád felesége Ági néni, Hraschek Katalin, Lovrek Károly,
az egyetem mellett, már az ELTE Bartók Béla Énekkara tagjaként Baross
Gábor keze alatt énekelhettem, jelenleg, pedig Kovács László keze alatt
énekelve fejlődöm. Hangszeren is tanultam (9 évig csellóztam a Solti
György Zeneiskolában), mint ahogy majdnem mindegyik osztálytársam
játszott hangszeren, s rengeteg közös és együtt szereplős koncerttel
örvendeztettük meg a hallgatóságot. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy
későbbi tanulmányaim mellett a zene mindig szerepelt, s a tanítóképzőben
az Ének-Zene Műveltségterületet választottam.
Jelenleg van énekórám (bár sajnos csak heti egy órában, mert nálunk
a német van emelt óraszámban), aminek nagyon örülök, s igyekszem
tanítványaimnak minden hasznosat, szépet átadni, de az igazi zenei
neveléshez azt látom, hogy ez az óraszám nagyon kevés.
A továbbképzés alatt, fantasztikus előadókkal ismerkedhettünk meg
(volt köztük látásból régi ismerős, pl. Dr. Mindszenty Zsuzsánna), tartalmas
és hasznos gondolatokat, kézzelfogható és a mindennapjainkba is átvihető
gyakorlatokat, játékokat, információs hátteret kaptunk. Valamint, jó volt
érezni, átvenni az érzést, hogy vannak még, akik szívvel lélekkel, micsoda
energiával adják át tudásukat nekünk is és tanítványaiknak.
Az első nap K. Udvari Katalin előadásával kezdődött, ami számomra
nagyon élvezetes volt. Tudtam, hogy Kodály milyen fantasztikus ember
volt, milyen nagy tudással rendelkezett, mégis kaptam új ismereteket,
más szemszögből is megismerhettem (pl. milyen gondosan ügyelt az
egészséges életmódra), amikre nem térnek ki a tanulmányaink során. A
személyes emlékek hallgatása által kicsit mi is átélhettük azt az időszakot,
amikor köztünk élt. A régi képeket, felvételeket számomra mindig élvezet
megnézni, meghallgatni.
Igazából belefájdult a szívem, hogy amiért régen küzdött, amire
ráébresztette az embereket, hogy fontos a zene és a művészetek, támogatta
őket a munkájukban, hogy tovább adhassák; azóta az alapműveltség és
tájékozottság mennyire messze van az Ő korához képest, mennyire kezd

50