Page 33 - Psalmus Humanus Napok konferencia
P. 33

művészeti iSKoláK HElyE éS SzErEPE a Hazai KözoKtatáSban


         ám kell vennie hangszert, kell vennie kottákat, és ez együtt már nagyon je-
         lentős összeg, mely a szülők nagy részének jövedelmében sem áll rendelke-
         zésre. Végül közös törekvése az európai zeneiskoláknak, hogy a társadalom
         minden részétől széleskörű támogatásra tartanak igényt.
           Azért gyűltünk ma össze, hogy ezt először magunk között tisztázzuk,
         utána pedig terjesszük, hogy erre tényleg szükség van, mert itt vannak a
         legnagyobb problémák talán. Nem csak törvényi keretek vannak, hanem
         valóban iskola az iskola, hiszen van jogi keret, van tartalmi szabályozás, az
         ezzel kapcsolatos rendeletet az oktatási miniszter adja ki mind a 75 művé-
         szeti ágra, és természetesen vannak követelmények. Ez azért érdekes, mert
         ma akár diák, akár főiskolás, akár pedig pedagógus találkozik azzal a szó-
         val, hogy minőségirányítás, minőségbiztosítás, nem érti, hogy honnan ke-
         rült oda, miért kell ez nekünk. Ha azt mondom, hogy Európában van olyan
         ország, ahol heti fél óra az államilag támogatott hangszeres tanítás (de álla-
         milag támogatott!), s valaki ebben az iskolában elvégzi a 6 évet anélkül, hogy
         vizsgát tenne, ott maradhat tanári diploma nélkül tanítani. S ha nem kaptak
         diplomás tanárt, akkor ez így maradhat az idők végezetéig. Esetleg abban az
         országban délután 4 órakor mindenkinek otthon illik lennie, mert a csa-
         ládfő addigra hazatér. S ha most ott valaki elkezdi mondani, hogy az állami
         ráfordítást valamiképpen ellenőrizni kéne. Akkor nyilván elkezdi mondani,
         hogy legyen tanterv, legyen követelmény, legyen vizsgáztatás, legyen szak-
         képzett tanár. Én hiszem és remélem, hogy ez Magyarországon van, tehát a
         minőségfejlesztés, a minőség biztosítása, egészen más szintről fog elindulni.
           Azt mondják, hogy a magyar zeneoktatás példaértékű és nagyon eredmé-
         nyes. Ebben a tekintetben biztosan az, és ebben a tekintetben Európának sok
         dolgot tudunk nyújtani. Kérdés azonban – és hazai példát mondok. Ha van,
         például Balassagyarmaton egy zongora négykezes verseny és ott 10 páros
         gyönyörűen játszik Schubert, Mozart, Beethoven négykezeseket, a zsűri ma-
         gas pontszámokkal értékeli játékukat, megtapsolják őket, díjakat kapnak.
         Aztán jön valaki és játszik Pillney variációkat, stílusgyakorlatokat, vagy ép-
         pen „könnyűzenét”, ami hatásos, erre mindenki elkezd nagyon tapsolni, na-
         gyon nagy sikere lesz, nagyobb mint az előbbi produkcióknak. Akkor kér-
         dés, vagy el kell gondolkozni azon, hogy ezt egyébként tanítjuk-e a zeneisko-
         lában? Tudunk e útmutatást adni, biztonsággal megmondani mi az érték?
           Éppen Gonda tanár úrral beszélgettük a szünetben arról: mit tekintünk
         zenének? Ez Európában és országonként nagyon más, mint amit a zeneisko-
         lákban tanítanak: a klasszikus zene, jazz-zene, népzene, újabban számitógé-


                                                                         33
   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38