Page 47 - Psalmus Humanus Napok konferencia

értElmi intElligEncia, érzElmi intElligEncia

az értelmi intelligencia kibontakozásához sem segíti őket igazán hozzá a
mai iskolai számonkérési és tanítási struktúra, s akkor még mindig nem
beszéltünk az érzelmi intelligencia ápolásáról. Persze nem ilyen rossz a hely-
zet, Magyarországon is számos és számtalan alternatív iskola, másfajta isko-
la, jobb iskola van az önkormányzati iskolák között is, ahol igenis teremte-
nek egy másféle lehetőséget.
Miért kell az alternatív iskola? Hogy felismerjük, hogy három egyenlő
értékű sáv szükséges ahhoz, hogy jól működjön a fejlesztés és a gyereket
tényleg kibontakoztassa. Nevezetesen – ahogy mondani szokták Pestalozzi
nyomán – a fej iskolájának kell lennie, ezt tudjuk, a közismereti tárgyak, ez
megvan; a szív iskolájának, vagyis érzelmi nevelést, művészeti nevelést is
kell adnia – és ez nagyon fontos: ugyanolyan mértékben! Tehát nem arról
van szó, hogy közismeret s két inci-finci egyéb dolog… Nem, hanem három
egyenlő sáv: közismeret, művészeti nevelés, s a harmadik: kézművesség,
kézzel végzett tevékenység és a munka, gyakorlati tevékenység. S e három-
nak egyenlőnek kellene lennie értékben és a ráfordított időben.
Emlékszem, egyszer Németországban jártam és egy öreg Waldorf-tanár-
ral beszélgettem. Azt mondta nekem, hogy: „ha egyszer olyan helyzetbe ke-
rültök, hogy iskolát építetek, tudjatok róla, az első, amit fel kell építeni, az
a színház-terem. Majd a gyerekek ott a sarokban lepedővel elválasztva vala-
hogy osztályként is elléteznek, majd lassan felépítitek az osztálybarakkokat
is. Nem az a lényeg.” Az iskola szíve a színházterem, koncertterem, ahol
a művészeti események zajlanak. Ez a legfontosabb. Én csak azt kívánom
magunknak és a magyar közoktatásnak, vajha felismerné minél előbb, hogy
ez – és történnek erre ma már lépések, csak nagyon nehezek az első lépé-
sek –, hogy ez mennyire így van.
Arról kellene még két szót beszélnem, bár időm vészesen a vége felé jár,
hogy sok gondunk, például az integráció gondja, hogy hogyan integráljuk,
illesztjük be a hátrányos helyzetű gyerekeket iskoláinkba, hogyan illesztjük
be az eltérő képességű másfajta gyereket iskoláinkba. Ennek bizony az útja
a művészetek kerülőútján át vezet.
Hadd mondjak egy példát. Bejön a roma gyerek az iskolába. S azonnal
ráesünk, hogy vedd elő a ceruzát, elég hegyes-e, megnézzük, vedd elő a
füzetet, ide figyelj, kisfiam, ne nézz ki az ablakon, nem lesz meg november-
re a „k” betű – miért kéne a „k” betűnek meglennie? Ráesek az én verbális
civilizációmmal. S ő pedig ott ül, s képtelen velem tartani és egy idő után
föllázad. Ahelyett, hogy megkérdezném a gyerekeket, hogy gyerekek, ki tud

47