Page 46 - Psalmus Humanus Napok konferencia

dr.vEKErdy tamáS

intelligencia kibontakoztatására nincs idő, erő, kedv… mindjárt visszatérek,
de itt megállok egy pillanatra. Márai azt mondja, hogy a nyárspolgár úgy
gondolja, hogy a művészet művelődési anyag; a normális ember tudja, hogy
élmény, amely felveri az életörömet. Most abban a pillanatban, mihelyt mi
– s bocsánatot kérek mindenkitől, aki itt sokkal jobban ért a dologhoz, mint
én –, azzal kezdjük gyötörni a gyerekeket, hogy szolfézst tanítunk olyan
mennyiségben és gyorsasággal, amelyet nem tud felfogni, vagy zeneszerzők
életéből feleltetjük őket jegyre, vagy egyedül énekeltetjük jegyre a kisgyere-
ket, akinek az együtténeklés örömét kéne átélnie – és ezt elmondhatnám a
rajz oktatására is és egyebekre és egyáltalán minek osztályozzuk ezeket –
hát abban a pillanatban művelődési anyagnak tekintem a művészetet, s nem
pedig élménynek, amely felveri az életörömöt.
Úgy tudom, Kodályt egyszer megkérdezték, hogy mikorra kell tökéletes-
sé válnia egy növendéknek a szolfézsben. Mire a Mester legyintett és azt
mondta: „Ó, nagyon sokára, öregember lesz addigra.” Tehát, mint a meste-
rek általában, ez a mester is táglelkű volt minden szigora ellenére, s nem
űzött olyan pedantériát, amely a művészetekhez ebben az értelemben egyál-
talán nem illene. Visszatérek az eredeti gondolatomhoz. Tehát miközben
nem adunk helyt az érzelmi intelligencia kibontakoztatásának, miközben a
művészeteket is úgy kezeljük, mintha osztályozni való tananyag lenne,
eközben pusztán az értelmi intelligenciához sem tudunk korrektül viszo-
nyulni. Mondok erre egy példát: Az értelmi intelligenciát ma – ez a világon
mindenütt a legelterjedtebb mérés, Magyarországon is standardizálva van –
tíz faktorral mérjük: ebből öt „cselekvéses”, öt pedig szóbeli. Minden nagy-
könyv elmondja, hogy a gyerek – az egészséges gyermeki intelligencia-struk-
túra – a cselekvésben erős. Csakhogy a mai iskolában úgyszólván kizárólag
a szóbeli képességek számítanak! Értelmiségi gyerekek kis neurotizáltság
árán olyan intelligencia-struktúrára tesznek szert, hogy egészségtelenül már
gyerekkorban a szóbeli az erősebb. De az iskola ezt honorálja! Csak ezt ho-
norálja! A tíz faktorból a mai iskola lényegében kettőt osztályoz: a lexikális
tudást és egy matematikai készséget. Mind a kettő a szóbeli tartományba
esik. Nyolcat nem osztályoz, s ebből az öt, a gyerek szempontjából fontosab-
bat – cselekvésest – lényegében meg sem érinti. Ne csodálkozzunk tehát, ha
gyerekeink, akik tudják magukról valahol bent, hogy ők milyenek, mire
harmadikra, ötödikre érnek, a hatalmas verbális özöntől nem tudnak többé
képességeiknek megfelelően teljesíteni, ezért dacba, renitenciába kergetjük
őket, és nem értjük, hogy ez miért történik. Hát azért többek közt, mert még

46