Page 45 - Psalmus Humanus Napok konferencia

értElmi intElligEncia, érzElmi intElligEncia

a színháznak, az önképzőkörnek, a saját művészeti tevékenységnek, az ének-
karnak, az iskolai zenekarnak nem egy esetben. Én magam az ötvenes évek-
ben, az ötvenes évek legelején, a negyvenes évek legvégén jártam a Lónyai
utcai református gimnáziumba, ahol rendszeresen, minden hónapban a MÁV
szimfonikusok Ferencsik János vezényletével koncertet adtak a díszteremben.
Howard Gardner, a Harvard egyetem professzora megkérdezi a kormá-
nyoktól, hogy mire gondolnak akkor, amikor megtömik felejtésre ítélt ver-
bális tananyaggal az iskolákat? Az eminens is a megtanult tananyag 75%-át
öt év alatt garantáltan elfelejti, ha nem használja minden nap. Megtömik
ezzel, ahelyett, hogy a művészetekre hagynának időt.
De természetesen nekünk nem kell Howard Gardnerig visszamennünk,
maradhatunk itthon is, és hivatkozhatunk Kodályra, és az általa és Nemesz-
szeghy Márta által inaugurált zenei általános iskolákra, s ezeknek a nagysze-
rű kezdeteire. Azért csak a kezdeteire, mert sajnos ez a zseniális kezdemé-
nyezés, ami a mindenki iskolájának volt szánva – Kodály azt mondta, hogy
nincs botfülű gyerek, és nem művészeket képzünk –, tehát ez a zseniális
kezdeményezés a magyar közoktatás állóvizébe fúlt, és lett belőle idővel egy
olyan elit iskola, ahonnan az iskola emberei lejártak az óvodába, keresték az
abszolút hallású vagy kitűnő relatív hallású gyerekeket, a remek ritmusér-
zékű gyerekeket. Gyorsan be velük az iskolába, s akkor kezdjük őket hajta-
ni, hogy elérjük a járási, a megyei, a városi, az országos stb. versenyeken a jó
eredményeket… A szándék nem az volt többé – tisztelet a kivételnek, biztos
ilyen is van –, ami az indító szándéka volt. Kodály maga mondta az én isme-
retem szerint, olvastam is egy emlékkönyvben ezt a beírást – ha jól emlék-
szem –, hogy a gyerek egész személyiségét akarjuk nevelni; és nem művé-
szeket képzünk, hanem művészet közelben akarjuk hagyni felnőni a gyere-
keket, mert az az egész személyiség kibontakozására lesz üdvös hatással.
Ha egy pillantást vetünk a szerencsétlenül vergődő magyar iskolára, ami-
kor vissza szeretne térni hagyományaihoz, esetleg megkapja a vádat, hogy
„merőben új” dolgokkal valakik azt el akarják rontani. Ki akarnak venni a
tantervből tananyagot, „hogy a magyar gyerekek buták legyenek”. Szó nincs
ilyesmiről. Arról van szó, hogy ha kivennénk anyagot és például a művésze-
teket tennénk a helyébe, ha másképp strukturálnánk az anyagot, az olyany-
nyira tehetséges, kevert kárpát-medencei populáció még jobban ki tudná
bontakoztatni azt, amit magával hozott.
Hadd mondjak egy riasztó példát: vegyük csak az értelmi intelligenciát,
hogy a mai iskola állapotát lássuk (mert nemcsak, hogy az EQ, az érzelmi

45