Page 9 - Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület alapítása
P. 9

A PsAlmus HumAnus művészetpedagógiai egyesület
                             megalapítása és tevékenysége
                      Hogyan jött létre a modellértékű,
                   integrált művészetpedagógiai program?

         Ennek bemutatása előtt egy kis időutazást kell tennünk.
            1950 őszén Nemesszeghyné Szentkirályi Márta iskolaalapító igazgatónő
         vezetésével Kecskeméten kezdte meg működését az első olyan magyar álta-
         lános iskola a közoktatásban, ahol Kodály Zoltán zenepedagógiai koncep-
         ciójára alapozva mindennap énekeltek-zenéltek a tanulók, és a tanítás része
         volt a néptáncoktatás és a hangszertanulás is. Az iskola alapításának 10.
         évfordulóján Kodály a következőket írta az iskola emlékkönyvébe:
            „Különös öröm, hogy Kecskeméten érte meg 10. évfordulóját az az iskola,
         amely mintaképe lehet minden általános iskolának, ha teljes embert akar nevelni”.
            A  kecskeméti  példát  követve  egymás  után  alakultak  hasonló  iskolák
         Magyarországon. Ezek az iskolák szereztek világhírt az elmúlt évtizedekben
         Kodály nevelési koncepciójának, és ezzel együtt a magyar ének-zene okta-
         tásnak.
            Jómagam olyan szerencsés voltam, hogy Kecskeméten abba a legelső
         ének-zene tagozatos osztályba járhattam, ahol Kodály közvetlen útmutatá-
         sával és gyakori személyes jelenlétében folyt a munka. Az iskolai események
         és páratlan élmények meghatározó módon hatottak életem alakulására, amit
         bizonyít gordonkatanári pályaválasztásom is. Mindezek ösztönöztek arra,
         hogy egykori iskolám alapításának fél évszázados jubileuma alkalmából egy
         kérdőívvel felkeressem egykori osztálytársaimat személyes vallomásra kérve
         őket, hogy mit jelentett számukra az ének-zenei általános iskolában töltött
         nyolc  esztendő?  Valamint  megkerestem  a  több  évtizedes  tanári  pályám
         során tanított volt növendékeimet, illetve zenei általános iskolába járt zene-
         iskolai tanár kollégáimat is, őket is személyes visszaemlékezésre kérve.
            „A mindennapos éneklés-zenélés,néptánccal való foglalkozás olyan szellemi és
         fizikai állóképességet, valamint a nemzeti kultúra iránt olyan nagyfokú kötődést
         alakított ki bennünk, amely egész életre szóló útravalót adott nekünk. Ez segített
         bennünket későbbi tanulmányainkban, majd hivatásunk gyakorlásában és a min-
         dennapi életünkben” – írták az egykori osztálytársak, és hasonló módon a volt
         növendékek és kollégák is. A beérkezett és egybehangzóan örömteli és igen
         pozitív  hangvételű  visszaemlékezéseket  „Psalmus  Humanus”  −  Ének-zenei
         Általános Iskola Kecskemét, 1950. címmel könyv (2000) alakban is összefog-
         laltam.

         Napjainkban különösen időszerű felidézni ezeknek az iskoláknak az ered-
         ményeit és tapasztalatait, mivel az utóbbi években már sokan feleslegesnek
         tartják a művészetekkel való foglalkozást, és haszontalannak ítélik az arra


                                                                          9
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14