Page 9 - Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület alapítása

A PsAlmus HumAnus művészetpedagógiai egyesület
megalapítása és tevékenysége
Hogyan jött létre a modellértékű,
integrált művészetpedagógiai program?

Ennek bemutatása előtt egy kis időutazást kell tennünk.
1950 őszén Nemesszeghyné Szentkirályi Márta iskolaalapító igazgatónő
vezetésével Kecskeméten kezdte meg működését az első olyan magyar álta-
lános iskola a közoktatásban, ahol Kodály Zoltán zenepedagógiai koncep-
ciójára alapozva mindennap énekeltek-zenéltek a tanulók, és a tanítás része
volt a néptáncoktatás és a hangszertanulás is. Az iskola alapításának 10.
évfordulóján Kodály a következőket írta az iskola emlékkönyvébe:
„Különös öröm, hogy Kecskeméten érte meg 10. évfordulóját az az iskola,
amely mintaképe lehet minden általános iskolának, ha teljes embert akar nevelni”.
A kecskeméti példát követve egymás után alakultak hasonló iskolák
Magyarországon. Ezek az iskolák szereztek világhírt az elmúlt évtizedekben
Kodály nevelési koncepciójának, és ezzel együtt a magyar ének-zene okta-
tásnak.
Jómagam olyan szerencsés voltam, hogy Kecskeméten abba a legelső
ének-zene tagozatos osztályba járhattam, ahol Kodály közvetlen útmutatá-
sával és gyakori személyes jelenlétében folyt a munka. Az iskolai események
és páratlan élmények meghatározó módon hatottak életem alakulására, amit
bizonyít gordonkatanári pályaválasztásom is. Mindezek ösztönöztek arra,
hogy egykori iskolám alapításának fél évszázados jubileuma alkalmából egy
kérdőívvel felkeressem egykori osztálytársaimat személyes vallomásra kérve
őket, hogy mit jelentett számukra az ének-zenei általános iskolában töltött
nyolc esztendő? Valamint megkerestem a több évtizedes tanári pályám
során tanított volt növendékeimet, illetve zenei általános iskolába járt zene-
iskolai tanár kollégáimat is, őket is személyes visszaemlékezésre kérve.
„A mindennapos éneklés-zenélés,néptánccal való foglalkozás olyan szellemi és
fizikai állóképességet, valamint a nemzeti kultúra iránt olyan nagyfokú kötődést
alakított ki bennünk, amely egész életre szóló útravalót adott nekünk. Ez segített
bennünket későbbi tanulmányainkban, majd hivatásunk gyakorlásában és a min-
dennapi életünkben” – írták az egykori osztálytársak, és hasonló módon a volt
növendékek és kollégák is. A beérkezett és egybehangzóan örömteli és igen
pozitív hangvételű visszaemlékezéseket „Psalmus Humanus” − Ének-zenei
Általános Iskola Kecskemét, 1950. címmel könyv (2000) alakban is összefog-
laltam.

Napjainkban különösen időszerű felidézni ezeknek az iskoláknak az ered-
ményeit és tapasztalatait, mivel az utóbbi években már sokan feleslegesnek
tartják a művészetekkel való foglalkozást, és haszontalannak ítélik az arra

9