Page 22 - Psalmus Humanus Napok konferencia

Hámori JózSEF

dési oka lehet, mint ahogy annak is, hogy valamelyest „szimmetrikusabb
agyú” balkezesek között több a tehetséges muzsikus. (Ugyanez vonatkozik
egyébként a képzőművészekre is.) A muzikalitás tehát az agy erősen aszim-
metrikus tulajdonsága, méghozzá oly módon, hogy az a néma féltekéhez
kötődik inkább, azaz ellentétesen a beszédes féltekével. Még azon ritka ese-
tekben is, amikor a beszéd jobb féltekés, a melódia kezdeti felismerése to-
vábbra is a jobb féltekében történik. Mindez annál is érdekesebb, mert az
emberi muzikalitást akár távolról is megközelítő zenei-ének hajlam még az
emberhez „legközelebbi” állatoknál (csimpánz, gorilla) is hiányzik. Képesek
ugyan különböző magasságú hangok kiadására (rikácsolás, hangjelzések),
de az sem a beszéddel, sem az emberi énekkel nem hozható egy szintre: az
énekes madarak figyelemre méltó kivételével az állatokból hiányzik a muzi-
kalitás. A zenei-ének képességek az emberben így tehát a) éppúgy új szerze-
mények, mint a beszéd és b) éppen úgy az agy aszimetriájához kapcsolód-
nak, mint a beszédképzés. Azt persze lehetetlen megmondani, hogy miért is
jó az embernek az, hogy képes melódiákat megtanulni, felismerni és éne-
kelni (utóbbi sajnos, újabban kezd kimenni a divatból: lassan szégyellnivaló,
de legalább is különcködés, ha valaki énekelget, vagy fütyörészik magában,
nem is szólva a közös éneklés valamikor elterjedt, s ma már kihalófélben
lévő, de remélhetőleg újra feléledő szokásáról.).
Arra is nehéz válaszolni, hogy a zene, akár instrumentális vagy vokális,
miért okoz szavakban sokszor ki nem fejezhető jó érzést, élvezetet. Jean
Cocteau paradox epigrammáját idézhetjük itt, amelyben a költő a művészet,
illetve költészet szükségességéről nyilatkozik.
„A költészet, (s hozzátehetjük: a festészet, zene) nélkülözhetetlenek; csak
tudnám miért, s egyáltalán, mire jók?” Válaszként egy nagy magyar költő
véleményét idézhetjük. Pilinszky János ugyanis azt mondja (Szög és olaj,
280. oldal) „Minden művészet világmodell. Az ’egészről’ készült híradás.
Szemben a tudományok bizonyított részigazságaival, a művészet a bizonyít-
hatatlan egész kifejezése. Míg a tudományos igazságot pillanatról pillanatra,
lépésről lépésre a logika szabja meg, a művészet mondatról mondatra, ecset-
vonásról ecsetvonásra, vésőütésről vésőütése választás gyümölcse. Csodája
mégis épp az, hogy nagy és érvényes alkotásaiban mégse hat önkényesnek,
hanem olyan egyetemes igazságot közvetít, mely attól, hogy bizonyíthatat-
lan, semmivel sem kevésbé reális. Ellenkezőleg. Meggyőzőbb minden bizo-
nyított realitásnál: a teljesség lélegzetvétele.”
Vannak egyébként történetek arra vonatkozóan is, hogy a zene állatok

22