Page 23 - Psalmus Humanus Napok konferencia

az EmbEri agy aSzimEtriáia

magatartását, sőt vegetatív reakcióit befolyásolhatja. Ez, mégha igaz is lenne,
nem lenne azonosítható az emberi passzív és aktív muzikalitással, amely úgy
látszik, a beszéd mellett ugyancsak lényeges, bár tényleges hasznát tekintve
ma még kevésbé definiálható emberi kifejezési, kommunikatív és egyben
örömszerző készség is.
Hangsúlyoznunk kell mindamellett, hogy a jobb félteke fejlettebb muzi-
kalitása elsősorban a melódiák felismerésében és a felismert melódiák élve-
zetében mutatkozik meg; az európai, 8 illetve 12 fokú skálán nevelődött
jobb féltekének, pl. egy pentaton dallam éppen olyan idegen, mint a bal
féltekének. Ezért, legalább míg ismerőssé nem válik a pentatonitás, a kez-
detben idegen és furcsa hangszequenciákat tartalmazó ötfokú dallamot, a
dallam élvezetét meg kell tanulni. Az átlag felnőtt európai jobb féltekéje a
megfelelő tapasztalatszerzés után, természetesen ugyancsak „magáévá teszi”
a pentatóniát, sőt a dodekafóniát is, s a későbbiekben az ilyen melódiaalapú
zenét is elsősorban a néma félteke dolgozza fel. Ugyancsak természetes az is,
hogy azok az ázsiai népek, akiknél a pentaton melódiavilág kizárólagos,
kezdettől fogva a jobb féltekével muzsikálnak, hiszen már az első, csecse-
mő- vagy kisgyermekkorban érzékelt melódia is ötfokú skálára alapult.
Vagyis a gyerek e melódiavilágban nőtt fel. Mindebből következik, hogy a
bal féltekés beszéd tanult jellege mellett az inkább a jobb féltekés muzikali-
tás is tanult tulajdonság. Igaz, alapjában minden tulajdonságunk örökletes
jellegzetessége a bal vagy jobb féltekének, de a genetikai képesség kibonta-
koztatásához az kell, hogy a tulajdonságok kifejlődésének érzékeny perió-
dusában, azaz a korai gyermekkortól 10 éves korig (beszéd) vagy még azon
is túl (ének-zene-melódia) megfelelő hatások érjék a fejlődő agyat. Egy pél-
da: japán audiológusok vizsgálataiból tudjuk, hogy a japán gyerek egyidő-
ben tanul meg (alapfokon) beszélni és a különböző zörejeket, hangokat (pl.
madárének, tücsökciripelés) rögzíteni. Minthogy a japán nyelv nagyon gaz-
dag ilyen zörejek, „melódiák” használatában, az a furcsa helyzet alakult ki,
hogy a melódikusság érzékelése, a jobb félteke helyett, a beszéddel együtt a
bal féltekéhez rögzítődik, a bal félteke mintegy átveszi ezt a jobb féltekés
működést! Ennek egyik furcsa következménye az, hogy az ily módon túlter-
helt beszédcentrum nehezebben vehető rá egy második nyelv megtanulásá-
ra, azaz a japánok számára a második nyelv (hangtanilag) tökéletes elsajátí-
tása, még akkor is, ha azt, azaz a két nyelv tanulását már fiatal korban kez-
dik, szinte teljességgel lehetetlen. A japán vizsgálók úgy találták egyébként,
hogy a beszéd és muzikalitás egy agyféltekében történt „összezártsága” kizá-

23