Page 79 - Psalmus Humanus Napok konferencia
P. 79

a magyar zEnEoKtatáSi modEll jelentősége nEmzEtKözi SzEmmEl


           Ha ennek a vitának a gyökeréig akarnánk leásni, az most túl messzire
         vezetne. Hadd érintsek tehát csupán néhány kényes kérdést.
           Nemrég egy BBC interjúban azt kérdezték tőlem, hogy lehet-e a Kodály
         módszert használni a popzenével is, vagy az csak a komolyzenére vonatko-
         zik. Szerencsére a riporter előre elküldte a kérdéseit, így volt időm rá, hogy
         elgondolkodjak a válaszon. Izgatott az a tény, hogy ezt vagy hasonló kérdé-
         seket milyen sokszor hallottam már az évek folyamán, és soha senki nem
         vizsgálta meg alaposan. És arra jutottam, hogy az nem megoldás, ha félresö-
         pörjük azzal, hogy ez egy buta kérdés, ami nem érdemel komoly választ.
         Tehát igyekezvén megszüntetni a „párhuzamos” beszédet, elég sokat gon-
         dolkodtam rajta, és meglepve jutottam el a szerintem helyes válaszhoz.
           A Kodály módszert nem bizonyos fajta zenékkel kapcsolatban használ-
         juk. A módszer használja a zenét a zenei nevelés kiindulási alapjául. Ha vi-
         szont úgy tesszük fel a kérdést, hogy lehet-e a különféle pop- rock- stb., az
         úgynevezett szórakoztató zenét olyan anyagnak tekinteni, amelyet a Kodály
         módszer tanításában használunk, lehet, hogy meglepően hangzik, de azt
         kell mondanom, hogy nem lehetetlen. Viszont sok szempont miatt nem len-
         ne „bölcs” dolog könnyűzenét használni tanítási célra. Például azért nem,
         mert az ilyen zenéknek még a legjava is rendszerint „korfüggő”, és gyakran
         csak egy tovatűnő zenei stílus egyetlen elemét tartalmazza. Ezenkívül az
         ilyen zene rendszerint kereskedelmi célok szolgálatában áll, és mostanában
         inkább a ritmusképletekre koncentrál, mint az őszinte érzelmek kifejezésé-
         re. Tehát a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy vajon jó-e vagy rossz ilyen
         zenét használni, hanem hogy mennyire „alkalmas” a zenei nevelésre. Akkor
         világos lesz, hogy a válasz az, hogy sokkal jobb anyagokat lehet találni a
         népzenében és az úgynevezett komolyzenében. És – mint tudjuk, – a gyere-
         kek számára csak a legjobb az, ami elég jó.
           A riporter hölgy, aki maga is alapos zenei műveltséggel rendelkezik, teljes
         szívéből egyetértett. Azonban sokkal nehezebb lehet erről meggyőzni egy
         falusi tanítót, akinek a gyerekei napi 24 órában ki vannak téve a kommerci-
         ális zene befolyásának. Ahogy a pozsonyi egyetem tanára, Burlas professzor
         említette: egyik legkiválóbb hallgatója azt mondta, hogy „akár szereti a pro-
         fesszor úr, akár nem, az én zenei nyelvem a rockzene”.
           Megint csak túl egyszerű lenne azt mondani, hogy „nekünk van igazunk”
         és „ők tévednek”. Akkor csak folytatódna a párhuzamos elbeszélés egymás
         mellett. Nem tudok azonnali megoldást vagy választ javasolni, de az az ér-
         zésem, hogy mindkét fél nyerne azzal, ha egy olyan átfogó kutatás készülne,


                                                                         79
   74   75   76   77   78   79   80   81   82   83   84