Page 79 - Psalmus Humanus Napok konferencia

a magyar zEnEoKtatáSi modEll jelentősége nEmzEtKözi SzEmmEl

Ha ennek a vitának a gyökeréig akarnánk leásni, az most túl messzire
vezetne. Hadd érintsek tehát csupán néhány kényes kérdést.
Nemrég egy BBC interjúban azt kérdezték tőlem, hogy lehet-e a Kodály
módszert használni a popzenével is, vagy az csak a komolyzenére vonatko-
zik. Szerencsére a riporter előre elküldte a kérdéseit, így volt időm rá, hogy
elgondolkodjak a válaszon. Izgatott az a tény, hogy ezt vagy hasonló kérdé-
seket milyen sokszor hallottam már az évek folyamán, és soha senki nem
vizsgálta meg alaposan. És arra jutottam, hogy az nem megoldás, ha félresö-
pörjük azzal, hogy ez egy buta kérdés, ami nem érdemel komoly választ.
Tehát igyekezvén megszüntetni a „párhuzamos” beszédet, elég sokat gon-
dolkodtam rajta, és meglepve jutottam el a szerintem helyes válaszhoz.
A Kodály módszert nem bizonyos fajta zenékkel kapcsolatban használ-
juk. A módszer használja a zenét a zenei nevelés kiindulási alapjául. Ha vi-
szont úgy tesszük fel a kérdést, hogy lehet-e a különféle pop- rock- stb., az
úgynevezett szórakoztató zenét olyan anyagnak tekinteni, amelyet a Kodály
módszer tanításában használunk, lehet, hogy meglepően hangzik, de azt
kell mondanom, hogy nem lehetetlen. Viszont sok szempont miatt nem len-
ne „bölcs” dolog könnyűzenét használni tanítási célra. Például azért nem,
mert az ilyen zenéknek még a legjava is rendszerint „korfüggő”, és gyakran
csak egy tovatűnő zenei stílus egyetlen elemét tartalmazza. Ezenkívül az
ilyen zene rendszerint kereskedelmi célok szolgálatában áll, és mostanában
inkább a ritmusképletekre koncentrál, mint az őszinte érzelmek kifejezésé-
re. Tehát a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy vajon jó-e vagy rossz ilyen
zenét használni, hanem hogy mennyire „alkalmas” a zenei nevelésre. Akkor
világos lesz, hogy a válasz az, hogy sokkal jobb anyagokat lehet találni a
népzenében és az úgynevezett komolyzenében. És – mint tudjuk, – a gyere-
kek számára csak a legjobb az, ami elég jó.
A riporter hölgy, aki maga is alapos zenei műveltséggel rendelkezik, teljes
szívéből egyetértett. Azonban sokkal nehezebb lehet erről meggyőzni egy
falusi tanítót, akinek a gyerekei napi 24 órában ki vannak téve a kommerci-
ális zene befolyásának. Ahogy a pozsonyi egyetem tanára, Burlas professzor
említette: egyik legkiválóbb hallgatója azt mondta, hogy „akár szereti a pro-
fesszor úr, akár nem, az én zenei nyelvem a rockzene”.
Megint csak túl egyszerű lenne azt mondani, hogy „nekünk van igazunk”
és „ők tévednek”. Akkor csak folytatódna a párhuzamos elbeszélés egymás
mellett. Nem tudok azonnali megoldást vagy választ javasolni, de az az ér-
zésem, hogy mindkét fél nyerne azzal, ha egy olyan átfogó kutatás készülne,

79