Page 75 - Psalmus Humanus Napok konferencia

a magyar zEnEoKtatáSi modEll jelentősége nEmzEtKözi SzEmmEl

hogy hogyan válthat ki egy alkotó zenész ilyen feltétel nélküli és őszinte
szeretetet és csodálatot olyan sok különféle emberből. És mégis, elég őt látni
elmerülten beszélgetni egy csoport egyszerű parasztemberrel vagy éppen-
séggel a művészetek és tudományok jeles képviselőivel, hogy rádöbbenjünk,
hogy Magyarországon – lehet, hogy ki nem mondva, de – sokezer ember úgy
tekint Kodályra, mint a legerőteljesebb kulturális hatóerőre, amely szemé-
lyesen érinti őket.
Ahol csak megjelenik, egyenes tartásával, fehér hajjal koronázott fejét
magasra tartva, az emberek köréje gyűlnek, hogy egy pillantást vethes-
senek arra a személyre, akit oly nagyra tartanak. Érthető, hogy Kecskemét
– a Budapesttől kb. hatvan mérföldre lévő megyeszékhely – rendkívül
büszke híres szülöttjére. De ami ezt a 70.000 lakosú kedves kis várost va-
lóban fontos országos és nemzetközi zenei rangra emeli az nem annyira az,
hogy véletlenül itt született Kodály, aki nagyon fiatalon elköltözött innen,
hanem az az oktatási kísérlet, amelyet 1950 óta végeznek az ének-zenei
általános iskolában. Mert innen indult az a projekt, amely utána elterjedt
egész Magyarországon.
Az idő majd eldönti, hogy Kodály művészi teljesítménye milyen értéke-
lést kap. De azt nem lehet tagadni, hogy a huszadik század legnagyobb
részében a magyar zene ezen óriása – testben-lélekben végig fiatalon – élő
bizonyságát adta annak, hogy egy nép kulturális ereje és öntudata túlélhet
akárhány pusztító háborút és változó politikai rendszert. Ebben Kodály ma-
ga középponti szerepet játszott és játszik ma is.”
Azért olvastam fel ezt a hosszú idézetet, hogy érzékeltessem, hogy mi,
külföldiek, meg voltunk győződve arról, hogy Magyarország mindig is mo-
dell lesz a világ többi része számára. Hogy Kodály Zoltán eszmeiségét soha
nem fogja veszély fenyegetni, még csak megkérdőjelezni sem fogja senki. Ez
egyszerűen elképzelhetetlen volt. Másszóval: hogy egy olyan országgal
kapcsolatban, amely ilyen fenomenális emberi teljesítményre volt képes, so-
ha még csak fel sem merülhet, hogy ezt feladja vagy meghátrál ezen a téren.
És mégis, Hölgyeim és Uraim, tagadhatatlan, hogy a magyar modellt ko-
moly veszély fenyegeti, és hogy ez az ország a határán áll annak, hogy elves-
zítse az egyik legnagyobb kincsét, hozzájárulását az emberiség kultúrájához.
Ezt a negatív tendenciát megállítani az első és legfontosabb teendő. Kon-
ferenciánk témájának fényében ez azt jelenti, hogy vissza kell fordítani a

1 alExandEr ringEr: The Lives of Kodály, IKS Bulletin 27/1 (2002) pp. 25-27

75