Page 32 - Kodály zenepadagógiai öröksége
P. 32

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

          Az  előadó/szerző  biológus,  az  ELTE  Tanárképző  Főiskolájának  tanára,  és
          maga is gyakorló muzsikus.
             A tanulmány tapasztalatunk szerint a mai napig alig ismert, – amit igazol
          a  tanár-továbbképzéseink  résztvevőinek  nagy  érdeklődése  a  dolgozatban
          le írtak iránt, – különösen a transzferhatás magyarázatát illetően. Ezért a dol-
          gozatot teljes terjedelmében mellékeljük
             A tanulmány megjelent K. Udvari Katalin: PSALMUS HUMANUS Hagyo-
          mány és megújulás a kodályi zenepedagógiában című könyvében is. (PÜSKI, 2002.)

          VICTOR ANDRÁS:

                   A Kodály-koncepció pszichológiai-fiziológiai alapjai

          Móricz  Zsigmond  „A  boldog  ember”  címû  könyvében  megkérdezik  egy
          öregembertõl, hogy mi öröme volt az életben, s így felel: „Én legjobban, fi-
          am, az éneklésnek örültem… Daloknak, énekeknek. Szerettem a dallamo-
          kat és tudtam is nagyon jól. Még most is tudnék, de már nem illik, öreg
          vagyok. Most is azér’ ha templomba megyek, az én szívemet úgy megelégí-
          tem, ha az énekeket jól kiénekelhetem.”
             Amit az író ilyen szépen megfogalmazott, azt hétköznapi életében fölte-
          hetõen mindenki tapasztalta már, hogy t.i. a zene megnyugtató hatású le-
          het, levezetheti a felgyülemlett feszültségeket.
             Az iskolai élet eleve tele van kisebb-nagyobb feszültségekkel, frusztráci-
          ókkal, ezért a rendszeres muzsikaszó pszichés MEGNYUGTATÓ hatása
          egyáltalán nem felesleges.
             Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az elõbbi idézetben az öregember
          nem a zene hallgatásával „elégítette meg” a szívét, hanem azzal, hogy õ
          maga, mint az éneklés AKTÍV szereplõje „jól kiénekelhette” az énekeket. És
          ennek az aktivitásnak itt most fontos szerepe van; alapelve a Kodály-kon-
          cepciónak, hogy a gyerek nem passzív, hanem tevékeny részese a zenélés-
          nek.
             Ismerünk próbálkozásokat arra, hogy elmebetegeket zenével, pontosab-
          ban aktív zenéltetéssel gyógyítanak, vagy legalábbis ilyen módon elõsegítik
          a gyógyulásukat. Tudjuk, hogy az énekkarba járó elmebetegekre igen jó
          hatással van az éneklés. Ez a gyógyító hatás a próbák idejére szemmel lát-
          hatóan egyértelmû, de minden bizonnyal perspektivikusan is érvényesül.
             A Móricz-idézet-beli öregember, az elmeosztályi énekkar és a zenei
          általá nosba járó gyerek éneklésében az aktívságon kívül van egy másik lé-
          nyeges azonosság is: hogy közösen énekelnek. Együtt énekelnek a temp-
          lomban, a dalárdában és az osztályban is.  Ez egyébként az aktívságnak
          köszönhetõ, ugyanis csak ily módon válik lehetõvé a tevékenység TÁRSAS

          32
   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37