Page 32 - Kodály zenepadagógiai öröksége

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

Az előadó/szerző biológus, az ELTE Tanárképző Főiskolájának tanára, és
maga is gyakorló muzsikus.
A tanulmány tapasztalatunk szerint a mai napig alig ismert, – amit igazol
a tanár-továbbképzéseink résztvevőinek nagy érdeklődése a dolgozatban
le írtak iránt, – különösen a transzferhatás magyarázatát illetően. Ezért a dol-
gozatot teljes terjedelmében mellékeljük
A tanulmány megjelent K. Udvari Katalin: PSALMUS HUMANUS Hagyo-
mány és megújulás a kodályi zenepedagógiában című könyvében is. (PÜSKI, 2002.)

VICTOR ANDRÁS:

A Kodály-koncepció pszichológiai-fiziológiai alapjai

Móricz Zsigmond „A boldog ember” címû könyvében megkérdezik egy
öregembertõl, hogy mi öröme volt az életben, s így felel: „Én legjobban, fi-
am, az éneklésnek örültem… Daloknak, énekeknek. Szerettem a dallamo-
kat és tudtam is nagyon jól. Még most is tudnék, de már nem illik, öreg
vagyok. Most is azér’ ha templomba megyek, az én szívemet úgy megelégí-
tem, ha az énekeket jól kiénekelhetem.”
Amit az író ilyen szépen megfogalmazott, azt hétköznapi életében fölte-
hetõen mindenki tapasztalta már, hogy t.i. a zene megnyugtató hatású le-
het, levezetheti a felgyülemlett feszültségeket.
Az iskolai élet eleve tele van kisebb-nagyobb feszültségekkel, frusztráci-
ókkal, ezért a rendszeres muzsikaszó pszichés MEGNYUGTATÓ hatása
egyáltalán nem felesleges.
Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az elõbbi idézetben az öregember
nem a zene hallgatásával „elégítette meg” a szívét, hanem azzal, hogy õ
maga, mint az éneklés AKTÍV szereplõje „jól kiénekelhette” az énekeket. És
ennek az aktivitásnak itt most fontos szerepe van; alapelve a Kodály-kon-
cepciónak, hogy a gyerek nem passzív, hanem tevékeny részese a zenélés-
nek.
Ismerünk próbálkozásokat arra, hogy elmebetegeket zenével, pontosab-
ban aktív zenéltetéssel gyógyítanak, vagy legalábbis ilyen módon elõsegítik
a gyógyulásukat. Tudjuk, hogy az énekkarba járó elmebetegekre igen jó
hatással van az éneklés. Ez a gyógyító hatás a próbák idejére szemmel lát-
hatóan egyértelmû, de minden bizonnyal perspektivikusan is érvényesül.
A Móricz-idézet-beli öregember, az elmeosztályi énekkar és a zenei
általá nosba járó gyerek éneklésében az aktívságon kívül van egy másik lé-
nyeges azonosság is: hogy közösen énekelnek. Együtt énekelnek a temp-
lomban, a dalárdában és az osztályban is. Ez egyébként az aktívságnak
köszönhetõ, ugyanis csak ily módon válik lehetõvé a tevékenység TÁRSAS

32