Page 37 - Kodály zenepadagógiai öröksége

Kodály Zoltán Zenepedagógiai öröKségéneK időszerűsége
a 21. sZáZad globaliZálódó világában
nak kell tekintetnünk magát a zenét, az éneklést. Ez a gyerekek esetében még
fogokozottabban igaz / s gon dolom ezt nem szükséges külön bizonyítanom/.
A taps és a tánc fiziológiai jelentõsége az, hogy az iskolás gyerekek napi öt
órán keresztüli mozdulatlanságában némi változatosságnak számít, legalább
valamiféle TESTMOZGÁST jelent.
A ritmikus és fõleg szép testmozgásról pedig – legutóbbi értesüléseink
szerint – kiderült, hogy eredményesen gyógyíthatók általa egyes pszichózi-
sok. Persze nem azt feltételezem, hogy a gyerekek közötti esetleges elmebajok
gyógyítását lehetne énekeltetéssel és mozgással megoldani, hanem csak azt,
hogy ami még egy életunt paranoiásnak is visszaadja az életkedvét, az na-
gyon hasznos lehet az egészséges gyerekek számára.
Harmadik biológiai-fiziológiai mondanivalónk a „HASZNÁLAT-
NEMHASZ NÁLAT” törvényéhez kapcsolódik. Ez a törvény azt mondja,
hogy az emberi (és állati) szervezet minden szervét-funkcióját a használat
erõsíti, a nemhasználat pedig sorvasztja. A paralízises gyerekek csonttá sová-
nyodott végtagjai a legfájóbb bizonyítékai ennek a törvénynek, mely az õ
esetükben úgy konkretizálódott, hogy a mozgató idegek „némasága” miatt az
egyébként egészséges izmok nem mûködtek, s ezért idõvel elsorvadtak.
Minden képesség, tehetség, lehetõség ugyanígy sorvad el, ha nem hasz-
nálják, alkalmazzák: fejlesztik. Ez izmainkra és idegrendszerünkre, szomati-
kus és pszichés mûködéseinkre egyaránt igaz.
Ma már közismert tény, szinte „pedagógiai közhely”, hogy az ingersze-
gény környezet retrográd hatású, merthogy nem engedi kifejlõdni a képessé-
geket. Ez általánosságban is és egyes részterületekre is igaz, tehát pl. a zenei
képességekre is. A „botfülûség” legfontosabb tényezõje a zenei ingerszegény-
ség, s nem pedig az öröklés.
Könnyû megvonni a párhuzamot a pedagógiai megfogalmazású „inger-
gazdagság – ingerszegénység” elméletek között. És ez a párhuzam az, amely
elsõsorban igazolja fiziológiai szempontból a zenei általános iskolák létjogo-
sultságát és a Kodály-koncepció érvényességét.

Dr. Victor András biológus,
az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egyetemi tanára.

A fenti tanulmány a szerzõtõl elõadás formájában a II. Nemzetközi Ko-
dály-szemináriumon 1972-ben hangzott el Kecskeméten.

37