Page 37 - Kodály zenepadagógiai öröksége
P. 37

Kodály Zoltán Zenepedagógiai öröKségéneK időszerűsége
                           a 21. sZáZad globaliZálódó világában
         nak kell tekintetnünk magát a zenét, az éneklést. Ez a gyerekek esetében még
         fogokozottabban igaz / s gon dolom ezt nem szükséges külön bizonyítanom/.
            A taps és a tánc fiziológiai jelentõsége az, hogy az iskolás gyerekek napi öt
         órán keresztüli mozdulatlanságában némi változatosságnak számít, legalább
         valamiféle TESTMOZGÁST jelent.
            A ritmikus és fõleg szép testmozgásról pedig – legutóbbi értesüléseink
         szerint – kiderült, hogy eredményesen gyógyíthatók általa egyes pszichózi-
         sok. Persze nem azt feltételezem, hogy a gyerekek közötti esetleges elmebajok
         gyógyítását lehetne énekeltetéssel és mozgással megoldani, hanem csak azt,
         hogy ami még egy életunt paranoiásnak is visszaadja az életkedvét, az na-
         gyon hasznos lehet az egészséges gyerekek számára.
            Harmadik  biológiai-fiziológiai  mondanivalónk  a  „HASZNÁLAT-
         NEMHASZ NÁLAT”  törvényéhez  kapcsolódik.  Ez  a  törvény  azt  mondja,
         hogy az emberi (és állati) szervezet minden szervét-funkcióját a használat
         erõsíti, a nemhasználat pedig sorvasztja. A paralízises gyerekek csonttá sová-
         nyodott végtagjai a legfájóbb bizonyítékai ennek a törvénynek, mely az õ
         esetükben úgy konkretizálódott, hogy a mozgató idegek „némasága” miatt az
         egyébként egészséges izmok nem mûködtek, s ezért idõvel elsorvadtak.
            Minden képesség, tehetség, lehetõség ugyanígy sorvad el, ha nem hasz-
         nálják, alkalmazzák: fejlesztik. Ez izmainkra és idegrendszerünkre, szomati-
         kus és pszichés mûködéseinkre egyaránt igaz.
            Ma már közismert tény, szinte „pedagógiai közhely”, hogy az ingersze-
         gény környezet retrográd hatású, merthogy nem engedi kifejlõdni a képessé-
         geket. Ez általánosságban is és egyes részterületekre is igaz, tehát pl. a zenei
         képességekre is. A „botfülûség” legfontosabb tényezõje a zenei ingerszegény-
         ség, s nem pedig az öröklés.
            Könnyû megvonni a párhuzamot a pedagógiai megfogalmazású „inger-
         gazdagság – ingerszegénység” elméletek között. És ez a párhuzam az, amely
         elsõsorban igazolja fiziológiai szempontból a zenei általános iskolák létjogo-
         sultságát és a Kodály-koncepció érvényességét.

                                                   Dr. Victor András biológus,
                            az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egyetemi tanára.


         A fenti tanulmány a szerzõtõl elõadás formájában a II. Nemzetközi Ko-
         dály-szemináriumon 1972-ben hangzott el Kecskeméten.







                                                                         37
   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42