Page 34 - Kodály zenepadagógiai öröksége

Psalmus Humanus művészetpedagógiai egyesület

keztében nem fokozottabb megterhelést szenvednek el, hanem éppen for-
dítva: CSÖKKEN A TÚLTERHELÉSÜK, bár több, mégis könnyebben telje-
síthetõ a programjuk.
A tevékenység változatosságával kapcsolatban még egy megjegyzés kí-
vánkozik ide: a tanulással kapcsolatos pszicho-fiziológiai kísérletek szerint
a közvetlenül egymás után megtanult leckék (fõleg, ha rokon tárgyakból,
fejezetekbõl valók) zavarhatják egymást; leginkább az utóbb olvasottak gá-
tolhatják az elõbb megtanult lecke megjegyzését. Ezt hívjuk szaknyelven
negatív retroakciónak. Egyes vizsgálatok szerint KISEBB A NEGATÍV
RETROAKCIÓ mértéke, ha a két egymás után megtanulandó más-más ér-
zékszervre hat, tehát pl. ha az egyik vizuális, a másik pedig auditív jellegû.
Igen valószínû, hogy a zenei általánosba járó tanulók átlagosan jobb
eredményében ennek is szerepe van, hiszen a mindennapos ének-zene
tanulás a dominálóan vizuális alapú tantárgyak között elõsegítheti amazok
megjegyzését is, lévén alapvetõen auditív.
A zenehallgatás igen nagyfokú analizáló-differenciáló készséget igényel,
hiszen feltételezi a különbözõ hangmagasságok, hangközök, ritmusképle-
tek stb. egymástól való megkülönböztetését, természetesen azok elemzése
útján. Megfogalmazhatjuk ezt úgy is, hogy a zene gyakoroltatja, tehát ezzel
egyszersmind fejleszti is az agykéreg ANALIZÁLÓ-DIFFERENCIÁLÓ KÉ-
PESSÉGÉT.
Mindez fokozottan igaz az énekléssel kapcsolatban. Éneklés közben a
gégeizmok és az artikulációt végzõ izmok nagyon aprólékos, minuciózus
mozgását elsõ pillanatban a belsõ hallásunk szerint, majd a továbbiakban
saját kibocsátott hangunk hallása, mint visszajelentés alapján szabályozzuk.
Mint láthatjuk, itt már három nagy-finomságú tevékenységet kell összekap-
csolni: a gégeizmok mozgását, az artikulációt és saját hallott hangunk elem-
zését. Nehogy azt higgyük, hogy ezek a mûködések olyan könnyen össze-
hangolhatóak, nem megy az csak úgy magától! Én ismerek olyanokat, akik
azonnal észreveszik, ha más hamisan énekel, és a saját énekükrõl is hallják,
hogy nem egészen rendjén való, és mégsem képesek tisztán énekelni.
Kérdés az, hogy vajon az éneklés (esetleg hangszeres játék) – zenehallga-
tás útján kifejlesztett finom analizáló-differenciáló készség mennyiben
hasznosítható más tárgyakban. A pszichológia válasza erre az, hogy nagy-
mértékben. Ezt az ún. transzfer magyarázza.
A transzfer „nem más, mint általános adaptáció (alkalmazkodás) vala-
mely adott tanulási szituációhoz. Ez az alkalmazkodás nemcsak mozgásos
vagy intellektuális szinten megy végbe, tehát nem csupán egyes motoros
sztereotípiák vagy verbális asszociációk átvételét jelenti, hanem bizonyos
aktív készenlétet, érzelmi hozzáállást, a kíváncsiságra, az érdeklõdésre, az
új feladattal való ismerkedésre, a problematikus helyzetekkel való találko-

34