Page 33 - Kodály zenepadagógiai öröksége

Kodály Zoltán Zenepedagógiai öröKségéneK időszerűsége
a 21. sZáZad globaliZálódó világában
volta. Hiszen a zenehallgatás még akkor sem társas funkció, ha sokan
ülünk a lemezjátszó körül.
Persze most eltekintettünk attól, hogy a zene hallgatása abban a vonat-
kozásban mindenképpen társas tevékenység, hogy a zeneszerzõ és a mûél-
vezõ feltétlenül társai egymásnak, még akkor is, ha sok száz kilométer vagy
több évszázad választja is el õket egymástól. Ettõl a társas jellegtõl ebben az
esetben azért tekinthetünk el, mert minket most a közösségi tevékenység
érdekel. S ez nem véletlen, hiszen a gyereke fejlõdésére – és az elmebeteg
gyógyulására – leginkább a közösség lehet hatással (vagy talán csak a kö-
zösség?).
Az együtt, közösen produkált és profitált mûélvezet talán a legnagyobb
haszna a zenei általános iskoláknak. Már ez önmagában is elég lenne ér-
demnek, de még van sok más is.
Egy szellemi ereje teljében lévõ 50 éves embernek lényegesen kevesebb
agysejtje van, mint egy gyereknek. Már ebbõl az egy ténybõl (és még sok
más megfigyelésbõl is) joggal arra következtethetünk, hogy – fõleg a fiata-
lok esetében – a központi idegrendszernek óriási tartalékai vannak.
Korántsem teljes kihasználású az agykérge még a legintenzívebben élõ gye-
reknek sem.
Talán paradoxnak tûnik, de mégis könnyen belátható tény, hogy minél
több mindenre használja valaki az agyát, annál több mobilizálható tartalé-
ka marad a központi idegrendszerében. Olyan ez, mint ahogyan az idõvel
van: ha valakinek csak egyetlen tennivalója van, akkor lassan úgy fogja
érezni, hogy már arra az egyre sincs ideje; ha viszont sokféle dolga van,
akkor általában még jut ideje egy újabb feladatra is. Attól tehát nem kell
tartanunk, hogy nem fér bele az iskolások szellemi kapacitásába a fokozott
mértékû zenetanulás, mint egy újabb feladat.
Ezen a ponton elõkerül a tanulók túlterhelésének kérdése, melyrõl nap-
jainkban egyre többet hallani, olvasni pedagógiai folyóiratokban, könyvek-
ben. Errõl a témáról a következõket tudjuk:
– a tanulóktól az iskolában szinte csak intellektuális tevékenységet kí-
vánunk, emocionálist nem vagy csak alig,
– az intellektuális feladatokon belül túlnyomórészt a memóriát foglal-
koztatjuk, a logikai készséget kevéssé,
– a test fejlesztése messze elmarad a szellemi mûködések fejlesztésétõl,
szóval: akárhová nézünk, mindenhol azt kell tapasztaljuk, hogy a
tanulók megterhelése nem kiegyensúlyozott, hanem egyoldalú. Iga-
zolt ismereteink szerint a túlterhelést sohasem a még oly sok, de
változatos, hanem az egyoldalú terhelés okozza.
Az elõbbiekbõl egyenesen következik, hogy az ének-zene tagozatos álta-
lános iskolások egy újabb, de a többitõl eltérõ jellegû feladat végzése követ-

33