Page 84 - Psalmus Humanus Napok konferencia

SolymoSi tari EmôKE

Amikor készültem erre a kis beszámolóra, amelynek központi témája
a Psalmus Humanus program bemutatása a világ legrangosabb zenepedagó-
giai fórumán, az ISME, vagyis a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság kon-
ferenciáján, úgy éreztem, ezúttal helyesebb részemről, ha tudományos jel-
legű, adatokkal teli előadás helyett inkább személyes élményeimet, gondola-
taimat osztom meg a hallgatósággal, mindenekelőtt a diákokkal.
Hogy Gilbert de Greeve elnök úr szavaihoz kapcsolódjak, az a tapasztala-
tom, hogy mi, magyarok nemcsak hogy továbbfejleszteni, vagy legalább
megőrizni nem tudtuk a Kodály-koncepciónak nevezett nemzeti kincsün-
ket, hanem még azt sem tudjuk, hogy ez micsoda.
Jó néhány évvel ezelőtt a Zeneakadémia zenetudományi szakán Ujfalussy
József tartott nekünk órát, és Kodály Zoltánról beszélve használta a koráb-
ban már ezerszer hallott „Kodály-módszer” kifejezést is. Az osztálytársaim-
mal összenéztünk egy pillanatra, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy ugyan-
arra gondolunk: nevezetesen, hogy nem tudjuk, hogy professzorunk miről
beszél, annak ellenére, hogy mindannyiunkat e módszerrel tanítottak.
Vagyis nem láttuk a fától az erdőt. „Mi ennek a lényege?” – kérdeztük.
A Tanár úr elrévedt egy pillanatra, majd ezt mondta: Az, hogy a zene min-
denkié. Meglepődtünk, mert hosszas magyarázatot vártunk a népdalokról,
az éneklésről, a kottaírásról és -olvasásról, a szolmizációról. Ehelyett meg-
tudtuk, hogy mindezek és még sok más csupán eszköz, egy koncepció ré-
sze, amelyet Kodály az ókori görögök eszméinek felélesztésével dolgozott ki,
és amely szerint a mindennapos, életünk természetes részévé váló aktív mu-
zsikálás a léleknemesítés, a jellemnevelés, a társadalomformálás csodálatos
módja. Végső soron – és most Kodályt idézem – „A zenének civilizáció-terem-
tő küldetése van: hozzájárul egy esztétikailag és erkölcsileg magasabbrendű világ
felépítéséhez.” Később, Kodály bámulatosan időszerű gondolatait olvasva
sokszorosan igazolva láttam a Tanár Úr által adott magyarázatot. Amikor
pedig még később Dobszay László Kodály után; Tűnődések a zenepedagógiáról
című alapművét olvastam, az is világossá vált, hogy a Kodály-koncepciót –
nemzetközi sikerei ellenére – hogyan érthették ennyire félre.
Sokan tapasztalhattuk, hogy ha megkérdezünk találomra embereket,
hogy mit hallottak a Kodály-módszerről, leggyakrabban azt válaszolják: ez
nem más, mint a szolmizáció. Arról is van személyes élményem, hogy a
Kodály által megálmodott ének-zenei általános iskolákról micsoda tévesz-
mék élnek. Amikor idősebbik fiamat iskolába adtam, az anyatársaktól ma-
gam is hallottam ilyen mondatokat: „Nem adom ének-zeneibe a gyerekemet,

84