Page 85 - Psalmus Humanus Napok konferencia

„PSalmUS HUmanUS” Hagyomány éS mEgúJUláS a magyar zEnEi nEvEléSbEn

mert nem akarom, hogy zenész legyen.” Ha tudták volna, hogy Kodály
hányszor, de hányszor hangsúlyozta, hogy ezeknek az iskoláknak nem mu-
zsikusok nevelése a célja, hanem „csak” az, hogy a gyerekek boldogabbak,
az életben sikeresebbek legyenek…
E fogalmi zűrzavar fényében végképp különös az a dühödt harag, amely-
lyel egyesek néha Kodálynak rontanak a szakmai berkekben, és méginkább
a médiában. Régóta divat ostorozni az egyik legnagyobb magyar embert és
ideáját, amit, mint láthatjuk, tulajdonképpen nem is ismernek. Bár a végre-
hajtásba valóban sok hiba csúszott, azért nem kellett volna a fürdővízzel
kiönteni a gyereket is, hanem elgondolkodni azon, hogy a mai gazdasá-
gi-társadalmi-technikai körülmények között hogyan lehetne új utakat építe-
ni a változatlanul érvényes, sőt egyre kívánatosabb célhoz.
A bajokhoz bizonyára hozzájárult az is, hogy itthon a külföldi zeneokta-
tási koncepciókat sokáig nem ismerhettük meg. Ez többek között azért lett
volna előnyös, mert így képesek lettünk volna tudatosítani a Kodályról elne-
vezett metódus és a többi módszer közötti különbségeket. Engem jó sorsom
szerencsére elvezetett Tatabányára, a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai
Intézet kurzusaira, amelyeken például Orff, Dalcroze, Willems módszeré-
nek, vagy alternatív magyarországi műhelyek például az improvizációra ala-
puló metódusainak bemutatása után izgalmas vitákat folytathattunk. Az
Intézet vezetőjének, Gonda Jánosnak az volt a célja, hogy bővítse a résztve-
vők pedagógiai fegyvertárát, annak érdekében, hogy mindenki kialakíthas-
sa a saját módszerét. Azt a forradalmat, amit ő véghezvitt, jómagam a Psal-
mus Humanus program egyik közvetlen előzményének érzem. Igaz, döntő
különbség, hogy Udvari Katalin kifejezetten a Kodály-koncepcióra alapuló
magyar metódusok színes sokaságát kutatta fel és ismertette, illetve ismerti
meg, ahogyan teszi ezt ennek a konferenciának a megszervezésével is.
Arról, hogy hogyan indult el a Psalmus-program, tegnap hallhattak Udvari
Katalintól. Én itt csak azt emelném ki, hogy annak idején maga Kodály fi-
gyelmeztetett rá: „a zenei nevelés igazi eredményei csak évtizedek múltán érzé-
kelhetők nagyobb mértékben”. Udvari Katalin, mint a kecskeméti Kodály-isko-
la, vagyis az első magyar ének-zenei általános iskola egykori legelső osztá-
lyának tagja, aki sokszor még Kodály személyes jelenlétében vehetett részt a
mindennapos énekórákon, kóruspróbákon, néptáncfoglalkozásokon, 50 év-
vel az indulás után kikérdezte volt osztálytársait arról, hogy mi mindent tu-
lajdonítanak annak, hogy egy éneklő-muzsikáló iskolában nevelkedhettek.
Mindezt – sok egyébbel együtt – könyvbe foglalta, amelyhez Szent-Györgyi

85