Page 90 - Psalmus Humanus Napok konferencia
P. 90
SolymoSi tari EmôKE
ország és a Dél-Afrikai Köztársaság között azért, hogy fehérek meg feketék
együtt zenéljenek. A résztvevő nebulók beszámolóit elemezték, és megálla-
pították, hogy az előítéletek gyakorlatilag eltűntek közöttük. Mi minden van
itt együtt: zenei, érzelmi, értelmi, nyelvi, társadalmi, politikai nevelés… Idő
hiányában nem folytatom a felsorolást. Mindenesetre a Psalmus Humanus
művészetpedagógiai program másfél tucat metódusa szervesen kapcsolódik
a nemzetközi zeneoktatás vezető tendenciáihoz. Ha a szellemi tartalmat
nézzük, egy csöppet sem vagyunk lemaradva, sőt, a világ várja, hogy az új
magyar kezdeményezésket alaposabban megismerhesse.
És most néhány dolog általában a konferenciaszereplésekkel kapcsolat-
ban. Amitől meg kellene szabadulnunk, az a kisebbségi érzés, az az ajak-
biggyesztgetés, hogy „á, hát melyik angolt, franciát, ausztrált érdekli, hogy
én itt ebben a kicsike országban hogyan küszködöm a magam iskolájában,
nap mint nap”. Nagyon is érdekli őket, és tanulni akarnak belőle, mint aho-
gyan nekünk is tanulnunk kell abból, amit egy belga vagy egy mozambiki
kitalál és alkalmaz. Azt szeretném sugallni a diákoknak, hogy a módszere-
ket vagy általában a tanultakat ne tekintsék „szent teheneknek”, hanem ké-
pezzék tovább magukat, tűzzenek ki konkrét célokat, kísérletezzenek, majd
igyekezzenek megosztani tapasztalataikat és együttműködni másokkal itt-
hon és a nemzetközi színtéren egyaránt. A szakmai fejlődés, a tudás felfris-
sítése enélkül nem képzelhető el.
A világ legnagyobb zenei nevelési konferenciáján 2002 augusztusában
a magyar zenepedagógiát mindössze ketten képviseltük. Biztos, hogy csak
ennyi mondanivalónk van? Biztos, hogy nem kellene meghallgatnunk a töb-
bieket, és inspirációt nyerni a munkájukból?
Az egyik gond persze a pénz: egy konferencián való részvétel költsége,
a felkészüléssel együtt könnyen elérheti egy itthoni tanár féléves fizetését.
Igaz, több pályázat segíti az utazni vágyókat, különösen akkor, ha előadást
is tartanak. (Itt szeretném megjegyezni, hogy az én konferenciarészvétele-
met a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Zeneművészek és Táncmű-
vészek Szakszervezete, valamint a Kecskeméti Kodály Intézet támogatta.)
Egy másik, ennél súlyosabb probléma a hiányzó nyelvtudás. E téren az uni-
óba belépő országok között az utolsók egyike vagyunk. Mégis létezik főisko-
la, ahol anyagiak híján egyáltalán nincs nyelvoktatás, és a diákoknak a dip-
lomájukhoz elegendő egyetlen alapfokú nyelvvizsgát felmutatni. Pedig a
felsőoktatásban már szakmai nyelvet is kellene tanulni, azt a speciális szó-
kincset, amelyet munkánk során használunk. Hány helyen tanítanak például
90