Page 57 - Tehetséggondozás Kodály szellemében

TeheTséggondozás Kodály szellemében a hazai KözoKTaTásban
(30 ór ás aKKrediTálT Tanár-TovábbKépzési progr am)

Miskolcon, amikor zenei általános iskolába jártam tanítási gyakorlatra,
minden nap, de egy héten legalább négyszer volt énekóra. Virágzott az
a gyermekkar, aminek vezetője volt Reményi tanár úr, aztán Halmainé
Újvári Mária. Az ő nyugdíjba vonulásával vettem át a felsős kórus stafétáját
– 12 éve. Az iskola közben alapfokú művészeti iskolává lett, közben a
matematika és angol tagozat is megerősödött – fokozatosan háttérbe
szorítva az énekórákat.
A jelenlegi helyzet: nincs képesség felmérés a leendő elsősöknél
(így megvalósul az a Kodályi gondolat, hogy mindenki részesüljön a
mindennapi éneklésből!) – alsó tagozatban heti 4 énekóra van, felsőben
2. Gyakorlatilag abból él a felső tagozat, amit alsóban megalapoznak az
ének tanárok. Furulyázás első osztály második félévétől indul – de nálunk
barokk furulyán.
Egyet értek Vass Veronikával, hogy a germán furulya egyszerűsége
célravezetőbb, mint a barokk furulya komplikált lefogása. Sokáig tanítottam
alsó tagozatban is – nagyra értékelem Veronika ötleteit, módszereit a kicsik
oktatásában. Sokszor találkozom a szolmizációs hangok kézjellel való
mutatásánál a hanyag kéztartásra: lógó és lötyögő kézfejek, könyöklés a
padon – csodálkozunk a hanyag intonáción? Nagyon jó ötletnek tartom
a kézjelek „kötését” a testünkhöz – így azok is hozzánk fognak tartozni!
A hangok életre keltése, a bábhasználat, a sokféle ritmushangszer játékos
használata, a meseiség, a zene birodalmába való tudatos bevezetés mind-
mind remek – és továbbgondolásra késztető ötletekkel láttak el. Lebilincselt
Veronika kisugárzása, elhivatottsága a kisiskolás korosztály felé. Ilyenkor
mindig eszembe jut egy mondás Kodálytól: „Sokkal fontosabb, hogy ki az
énektanár Kisvárdán, minthogy ki az Opera igazgatója….”
Iskolám felső tagozatáról: a nyolc-, de még inkább a hatosztályos
gimnáziumok elszívják a legjobb tanulókat, akik zenéből is a legtehet-
ségesebbek. Amellett, hogy az osztályközösség is megsínyli azt, hogy 8-10
gyermek kiválik a csapatból, legfőképp a kórus az, ami nem számíthat
már úgy rájuk, mint az iskola tagjaként. Visszajár igaz egy részük, de
az már nem az igazi – első helyen az új iskolában történő megfelelés áll
(hozzáteszem teljesen érthetően).
A régi időkben 80 tagú kórus jelenleg 30 főt számlál. Ennek a leépülési
időszaknak az elmúlt 10 évben saját magamat éreztem okozójának – pedig
a körülmények változtak meg. Talán ma már eljutottam odáig, hogy ne
akarjak ezzel a csapattal úgy teljesíteni, mint annak előtte, elődeim a

57