Page 59 - Tehetséggondozás Kodály szellemében

TeheTséggondozás Kodály szellemében a hazai KözoKTaTásban
(30 ór ás aKKrediTálT Tanár-TovábbKépzési progr am)

drámajátékkal, festékkel. A zene megismerése – önmagunk megismerése.
Befelé fordulás, amikor nincs korlát az időben, átjárható a tér, a saját
fantáziám, a saját érzésem irányít. Erre csak a zene képes. Nagy hatással
volt rám Ildikó előadása. Több gondolat is megfogalmazódik bennem, sőt
kísérletezni is van kedvem: kipróbálni – akár 3 osztályban is egy konkrét
zene milyen hatást vált ki a gyerekekből.
Érdeklődéssel hallgattam Kaibinger Pál gyógypedagógus előadását.
A szeptemberben hozzám került 5. osztályba érkezett egy új kisfiú,
akivel nagyon sok probléma van. Magatartás zavaros, agresszív, durva
– ugyanakkor 130-as IQ-val rendelkező okos, tájékozott gyermek. Kb.
az első három órát tudja „normálisan” kibírni, aztán csak rosszabb lesz
a helyzet. A szakvélemény szerint integrálható, holott a társaira nézve is
veszélyes tetteket hajt végre, nyíltan sértegeti társait és tanárait egyaránt.
A legújabb kísérletezés vele kapcsolatban az lesz (az iskola pszichológusa,
az igazgatóság és a tankerület jóváhagyásával), hogy az első három órát az
osztályközösségében tölti, utána a szaktanárok négyszemközt foglalkoznak
vele. Így én is énekből. Kíváncsi vagyok, hogy az egyéni foglalkozás – ahol
hárman leszünk: a kisfiú, én és a zene – milyen eredménnyel jár. Megoldást
nyilván nem kaptam egyéni problémámra, de minden esetre örülök, hogy
az előadás jóvoltából közelebbről megismerkedhettem ezzel a területtel.
Dr. Pásztor Zsuzsanna „Kovács-módszer”-re alapozott mozgáspihenőjét
már alkalmaztam is egy kóruspróbámon. A március 15-i megemlékezésre
készültünk, és a műsort próbáltuk az iskola aulájában. Hosszadalmas,
kitartást próbára tevő időszak volt. Hol leültünk, hol felálltunk, de a
várakozás unalmát és egyhangúságát egyhelyben elviselni még felnőtteknek
is nehéz. És akkor gondoltam egy merészet és nagyot: végigcsináltuk a
gyerekekkel azt a mozgásfolyamatot, amit az előadáson videóról láttam.
Partnerek voltak a gyerekek (végre történik valami), és a gyakorlatsor
végén egy hetedikes kislány megjegyezte: „Ez jól esett!” Kell ennél jobb
bizonyítása annak, hogy ez a módszer működőképes?
Szeretném kiemelni még Baráth Yvette előadását a szeretetteljes éneklés
oktatásáról, a családias légkörről, amit személyiségével, tudásával maga
körül létrehozott.
A másik Nagykanizsáról érkező oktató, Baráth Zoltán zenetanár, a
számítógépes zene tantervírójának az előadása is időszerű témával foglal-
kozott: a zeneoktatásban a számítógép segítségét egyre inkább igénybe
vehető lehetőségekről – nem is sejtve, hogy hamarosan erre alapul minden-
napi oktatásunk.
59